Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
közökkel támogatja az értelmiségi túltermelést egyes szakokon, más szakoktól viszont megvonja támogatását. így pl. túlfejlesztette a képzó'művészeti intézményeket, mesteriskolát hozott létre, számos ösztöndíjat tart fenn külföldön magyar festó'knek, holott a működő festők is megrendelés nélkül tengődnek, és így csak a „festőproletariátust” növeli az állam. A minisztériumban virágzik a nepotizmus, protekcionizmus, a két, sőt három másodállás betöltése utáni hajsza. Az egyetemi tanszékek jelentős részét is örökség és házassági kapcsolatok révén szerezték meg egyesek. Herman arra hivatkozott, hogy az Országos Közoktatásügyi Bizottság tagjaként a harmadik egyetemről szervezett ankét javaslatait meghallgató albizottság tagjaként hallotta pl. Kautz Gyula állítását, mely szerint az egyetemen indokolatlan paralel tanszékek működnek. Hoffmann Pál egyetemi tanár, a bizottság elnöke, 1877/78-ban a budapesti tudományegyetem rektora, maga sürgette a tanpénzek állami kezelésének bevezetését, mert tűrhetetlen, hogy a „proletár egyetemi tanárokkal szemben mások egyetemi tanár nábobokként élnek”. Szabó József (1883—84. években rektor) tanpénz, vizsga és szigorlati díj magánjövedelme 11 594 Ft volt az 1883/84. tanévben. Than Károlyé 16 883, Eötvös Lorándé 11 298 Ft. Ugyanakkor Hatala Péteré 36 Ft, Hunfalvy Jánosé 116 Ft, Budenz Józsefé 96 Ft. Kautz Gyuláé, aki állította, hogy a helyzet tarthatatlan, 12 820 Ft.25 * A műegyetem ezzel szemben a tandíjakat a questor útján szedi be, az összeg 5 %-át fizeti az állampénztárba, 10%-a a rektoré, 1 % a questoré, 18 % a magántanároké, 66% egyenlő felosztásban a tanárok magánjövedelme. Herman utalt arra, hogy ez a rendszer ugyan jobb, de korántsem demokratikus és humánus. Ennek következtében a diákok jelentős része, ha csak teheti, külföldi egyetemeken kíván tovább tanulni, egyre többen keresik fel a bécsi egyetemet, ahol ilyen tudományos allodiumok ismeretlenek.28 Zimándy Ignác Hermannal egyetértésben ismertette a külföldi analógiákat: Franciaországban hasonló visszaélés sohasem volt. Németországban jelentkezett a törekvés, erről Wigand Albert egyetemi tanár Marburgban könyvet adott ki. Az anomáliát a kötelező tárgyak eltörlésével szüntették meg. Budapesten a rendszer formálissá teszi az oktatást, nem az órák látogatása a fontos. Pl. Salamon Ferenc történésznek a vizsga- és tanpénzkimutatás szerint 383—470 hallgatója van, a szemináriumát 10—30, a kollégiumait 1—9 fő ingadozással látogatják. Herman társaival ismét javasolta: a nagylétszámú tárgyak párhuzamos előadását, a tandíjak állami kezelését, a tanári fizetés rendezését a szolgálati évek alapján fokozatosan 2,5—4 ezer Ft-ban maximálják, de ezt mindenkinek egyaránt fizessék. A laboratóriumi díjakat az egyetem pénztárába fizessék, szüntessék meg a laboratóriummal rendelkező professzor évi 8—9 ezer Ft indokolatlan magánjövedelmét. Herman felszólalása a jobboldal kormány elleni akcióját is kiváltotta: Zimándy az anomáliák láttán követelte, hogy a budapesti egyetem tanári karának felét bocsássák el, mert szabadgondolkodó, ateista, nem katolikus. A Pázmáneum legyen eredeti rendeltetésének megfelelően katolikus egyetem. Javasolta ugyanakkor, hogy a tanári kar „zsidó, szabadkőműves, keresztényellenes, új pogány részéből” az állam létesítsen Budapesten külön állami egyetemet. Tiltakozott az ellen, hogy a Pázmány-egyetem költségei az állami költségvetésben szerepelnek. Követelte, hogy az országgyűlés törölje el Eötvös József államosítási rendeletét.27 1887-ben Szemnecz Emil lelkipásztor, képviselő ismételte meg a tiltakozást az egyetem államvagyonként 25 OKN 1884. III. 170. 173. 28 OKN 1884. III. 178. 27 OKN 1884. IX. 44. 234
