Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

szító' tanfolyam feleslegessé válna. Ez esetben javasolja, az iparitanuló-oktatás első éve adjon általános műveltséget, a II. évfolyam pedig a szaktárgyi ismereteket oktassa és gyakorlati ismereteket adjon.®

A századfordulón a minisztérium oktatáspolitikája annyiban változott, hogy az Alföldnek is némileg több támogatást nyújtott. Lázár György helyeselte ezt a tendenciát, mégis bizonyos aggodalommal állapította meg, hogy a minisztérium Csongrád megyében 1899-ben hirtelen államosította az összes községi iskolát. Ezzel tetemes községi ingatlant kebelezett be, és egyes községekben egyházi érdekeket sértett. A tanyai iskolák számára jelentett az intézkedés előnyt. Javasolta az iskolatörvény módosítását, az iskolaszék és tanfelügyelet hatásköri elhatárolását. A polgári iskola továbbfejlesztését is szükségesnek tartja, mert, igaz, hasznos gyakorlati pályákra ad ismereteket: írnok, vasúti tiszt, anyakönyvvezető, de egyben zsákutca is. Javasolta a tanulmányi idő 7 évre emelését, ezzel adhat szakképesítést, és biztosíthatja a főiskolai továbbtanulás lehetőségét is. Felhívta a minisztérium figyelmét a Piarista Rend iskolafenntartó tevékenységének történeti érdemeire Szegeden, ami indokolja az állam segitő közbeavatkozását, hogy pénzügyi válságukból a 70 ezer Ft adósság átvállalásával szabadulhassanak. Kifogásolta az iskolai tankönyvek magas árát. Az elemi 3—6, a polgári 8—12, a középiskola tankönyvei 15—25 Ft terhet jelentenek évente a szülőnek a tandíjon kívül. A tanítás költségei magasak: 3 gyermekes család esetében az évi 1500 Ft átlagjövedelem 1/3-át terheli a gyermekek taníttatása.6 7

A századfordulóra az oktatásügyet szabályozó rendeletek tömege áttekinthetetlenné vált. Lázár György ezek kiküszöbölésére új egységes iskolatörvény előterjesztését kérte a minisztériumtól 1901-ben. Az állami támogatás arányában a magyarlakta terület részesedését nem tartja kielégítőnek. Elismerte, hogy a kormány a népiskolai tankönyvellátást az állam terhére megoldotta. Az 1893. 4. tv. végrehajtását a tanítók fizetésrendezéséről a vidékiekre hátrányosnak tartotta, a Budapest és Fiume városok besorolásához képest.

Lázár György az ország területét Budapest—Debrecen tengely mentén Északra és Délre osztva feltűnőnek találta Észak előnyös helyzetét Déllel szemben. Adatai valóban meglepőek: Az ország lakosságának felét kitevő Dél az elemi iskolák 33-, az óvodák 36-, a tanítóképzők 23-, a gimnáziumok 33-, a reáliskolák 30%-ával rendelkezett. Kétségtelen tehát Észak-Magyarország előnyösebb iskolahálózata. Ha figyelembe vesszük a Dél-Magyarországra jellemző főként mezőgazdasági kultúrát, még kiáltóbb, hogy a 3 északi gazdasági iskolával szemben Délen egy sincs, felsőipariskola is csak Északon van 2, egyetem Északon kettő, Délen nincs. Főiskola Északon 9, Délen 2.8

Az óvodai ellátottság helyzete 1907-ben Becsey Károly elemzésében került az országgyűlés elé. Magyarországon a gondozásra szoruló gyermekek száma 100 ezer. Ezzel szemben 1904—5-ben 222 állandó és 229 nyári óvoda volt 1600 férőhellyel. 1907- ben költségvetésbe vették további 80 óvoda építését 8 ezer gyermek befogadására, de a kimutatott elhelyezetlen gyermekek száma 90 ezer. Megállapította, hogy az 1891. 15. te. a kisdedóvásról nincs végrehajtva. A 16. §. szerint a 30 ezer K évi adót fizető községek kötelesek óvodát fenntartani. 10 ezer korona évi adó után a községnek kell gondoskodni 40 helyről gyermekintézményben, vagy menhelyen, de még 2000 K községi adó után is előír a törvény 15 gyermekmenházi hely terhet. A rendelkezések végrehajtásának ellenőrzése elmaradt, több ezer kiképzett óvónő állástalan. Az óvónő226

6 OKN 1887. Xíf. 7.

7 OKN 1896. XXVIIt. 84.

8 OKN 1896. XXXIH. 304.