Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

képezdék nem tanítanak idegen nyelvet, zenét és társalgást, emiatt az állástalan óvó­nőket magánóvónőként családoknál nem lehet alkalmazni, mert képesítésük nem felel meg az igényeknek, az előkelőbbek kénytelenek külföldieket alkalmazni. A népiskolák kötelező látogatása a 20. sz. elején javult, de nem oldódott meg. 1905-ben 3,1 millió tanköteles, ebből 654 860 gyermek nem látogatta az iskolát, vagyis 20.95%. A magyarlakta területeken 21,86%. Rosszabb a helyzet a magyar városok­ban is: Debrecen 75%, Jász—Nagykun—Szolnok megye 66%, Nagyvárad 67, Sza­badka 58, ugyanakkor a szlovák területen pl. Túróc 79, Liptó 80,5, Árva 85, Zólyom 86; Moson 94, Újvidék 95% az iskolalátogatók száma. Országos átlagban a nemzeti­ségi területeken 89%, még Horvátország-és Szlavóniában is 84%, a magyar területe­ken 81 % az iskolalátogatottság. Az Alföld viszonyai még kedvezőtlenebbek a tanya- rendszer miatt. Csongrád megyében az állami iskolák látogatottsága jobb, de sok helyen iskola sincs. A tanítóellátottság sem oldódott meg, 1905-ben 6000 tanítói állás volt betöltet­len. A VKM 2000 állást osztályösszevonással helyettesített. 31 674 elemi, polgári és ipariskolai tanító állt alkalmazásban. A 16 014 elemi iskola nagyrészt elhanyagolt. A felsőtagozatos középiskola mindössze 33 és a polgári 358. Az iskolák államosításá­nak terve alig valósult meg, az egyház birtokában az iskolák 77%-a, községi 8,8% és állami mindössze 11 %. Az iskolák 59,8 % magyar, 30,8 % vegyes és 19,3 %-a más nyelvű. Az iskolák 40,1 %-a volt nemzetiségi iskola. A tanítók magyar nyelvtudását szorgal­mazó 1879. 18. tv. nem valósult meg. 300 ezer gyermeket oktatnak kizárólagosan saját anyanyelvén, a nem magyar nemzetiségűek közül. 1879 óta önbevallás alapján meg­tanult magyarul 2773, keveset tud 884, egyáltalán nem tud 360 tanító. Működik az iskolákban 2550 képesítés nélküli.9 Becsey Károly szerint az állam a felekezeti iskolák­nak évente 150 ezer K államsegélyt utalványoz, ezzel nagyrészt az 1879. 18. tv. végre­hajtását mellőző iskolák fenntartásához is hozzájárul, az 1893. 26. tv. alapján. Az 1876: 18. tv. 5. §. szerint a tanfelügyeleti látogatás évente egy alkalommal kötelező, ennek ellenére kb. 10 000 iskolát tanfelügyelő még nem látott. A tanfelügyelőket aminisztratív munkával terhelik túl, mert a tanfelügyelőségek mellé felügyeleti szak- igazgatási szervezetet (könyvelőség, számvevőség) nem építettek ki. A kormány 50 000 K évi költségvetési összeget tervez szakfelügyelők rendszeresítésére. A terv idő előtti, mert a kerületi tanfelügyelőségek sincsenek kiépítve. A tanítóképzők modern biliárd­termekkel is felszerelt intézmények. Az életbe kikerülő tanítók szembetalálkozva az iskolai valósággal, a „hazaellenes elégedetlenkedők” táborához csatlakoznak. A ko­rábbi ellenzéki követelésre megvalósított polgári iskola 5—6. osztály eltörlését java­solja, mert 4. osztály után is ugyanúgy tudnak elhelyezkedni. A tanítóképzőt végzett lányok nem kaptak állást. Ezért az állami felsőleány iskolák megszüntetését is ja­vasolta.10 A tanyai iskolák Szeged környéki állapotáról az országgyűlésen Bozóky Árpád interpellációja villantotta fel a valóságot. 1908. november 23-án egy iskola összedőlt. Az iskola építése és renoválása régóta esedékes volt. Igaz, kijelöltek 200 négyszögöl területet az új iskolaépületnek, az építés halasztódott, mert a püspökség 3 felekezeti iskolát követelt, a község viszont egységes állami iskolát szeretett volna. 1000 gyermek iskoláztatásának gondja így egyre rosszabbodott. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter szerint nem az épület, hanem csupán az 5. osztályban kb. I m2 vakolat hullott le, emiatt mindössze három gyermek sebesült meg. Két beltelki és 24 tanyai állami iskola működik Dorozsmán, de az 5. osztály termét az 1908. évi 9 OKN 1906. V. 309. vö. OKN 1892. XII. 116. 10 OKN 1906. V. 311. 227

Next

/
Oldalképek
Tartalom