Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
Magyarországon is alkalmazott ausztriai iparjog az alkotmányosság magyarországi visszaállítása után 1860-ban szükségessé tette az országgyűlés elvi állásfoglalását az iparszabadság elve mellett, ugyanakkor még fenntartotta a szakmai képesítés záróaktusaként a kézműipari minó'sítés fő hagyományos aktusát, a remeklést. 1869-ben Szeged város iparosai kérvényezték az országgyűléstől a remeklés eltörlését és az 1860-as ipartörvény továbbfejlesztését törvény útján.11 Sajátos módon a Gelléri Mór által kezdeményezett iparpolitikai mozgalom éveiben, midőn Szegeden iparpolitikai lap is megjelent, az iparpolitika intenzív helyi mozgalom volt. Az országgyűléshez ennek hullámai alig jutottak el. Az iparpolitika alapkérdéseinek általános rendezése érdekében Herman Ottó szegedi képviselői mandátuma idején igen sokoldalú javaslatot tett. Javaslatai sokszor egy-egy igen sürgető részletkérdés kiragadásával hívták fel az egész iparügy rendezésére a figyelmet. így pl. az ipari balesetvédelem az 1880-as években még gyermekcipőben járt. Voltak azonban döbbenetes új jelenségek: így a petróleum használatának elterjedése Magyarországon. A kőolajszármazékok, így pl. a benzin felhasználásának első lépéseit sok baleset kísérte, jóllehet akkoriban még a robbanómotorok fejlesztésének alapelvei ismeretlenek voltak, csak világításra használták, főként a szegények, hiszen a benzin a kőolajszármazékok akkor még haszontalan, ezért olcsó terméke volt. A „könnyen robbanó petroleum” behozatala azonban egyre fokozódott, főként Lengyelországból csempészáruként terjedt, a gyakori robbanás Szegeden emberáldozatokat is követelt. Herman sürgette a petróleumtörvényt, amely az Amerikai Egyesült Államokhoz hasonlóan, hivatalos minősítési normákat állítva a robbanásveszélyes kőolajszármazékok forgalmazásának határt szab. Az amerikai törvény a 38—40 C gyulladási fokot szabta forgalmazási minimumként. Magyarországon 18, sőt 14 C gyulladási fokos „robbanó petróleumot” is szabadon forgalmaztak. Anglia már 1801-ben (the petróleumáét), Németország 1879. május 14. hozott törvényben szabályozta a petróleum forgalmazását.11 12 1882-ben a költségvetés általános vitáján az ellenzék tovább sürgette az ipartörvény revízióját. A protekcionizmus a kapitalizmus új, Magyarországon is erőteljesen mutatkozó jelensége volt, amely különösen a kis- és középiparosok nyugtalanságát váltotta ki. A protekcionizmus, vagyis az állami ipartámogatás, iparvédelem megoldásának módozatait a kortársak élénken vitatták. A magyar közvélemény ezekben az években elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemi árutermelés védővámellenes, a szabadkereskedelmet pártoló álláspontján volt. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület ennek érdekében más egyletekkel is igyekezett megállapodásra jutni. Ugyanakkor az állami beruházások kivitelezése önmagában is állami ipartámogatást jelentett, hiszen nem volt mindegy, hogy a magántőke mely csoportjai jutnak állami megrendelésekhez. A kis-és középüzem-tulajdonosok, igya szegediek is nem egyszer követelték, hogy az állam a kis- és középiparnak is adjon megrendeléseket a sokszor előnyösebb pozícióban levő, Ausztriában működő nagyvállalatokkal szemben. A kormány hosszú ideig nem szorgalmazta a kis- és középipari érdekeltségek szervezett képviseletét elősegítő egyesületeket. Állami hiteleket követeltek a külföldi modern technológia meghonosítása érdekében is. Herman Ottó követelte a kormánytól a külföldi technológia honosításának részletes kimunkálását, az alapelvek törvénybe foglalását. így pl. azt, hogy az állam azoknak a technológiáknak a meghonosítását támogassa, amelyek külföldön is ver11 OKN 1869. II. 341. 12 OKN 1878. XIII. 198. 197
