Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

felmentést élveztek. Kelemen szerint” a politikai jogok gyakorlásában részessé kell tennünk úgy a magyar parasztot, mint a szocialista ipari és gyári munkást, mert hiszen az összes társadalmi osztályoknak ... áldozata mentett meg bennünket a szláv- ság lenyűgöző terjeszkedésétől, az ellenséges hódítás borzalmaitól.”9

Kelemen Béla 1917. március 29-i felszólalása is jelzi, hogy a függetlenségi ellenzék a háború hatására tért vissza a 80-as években kialakított, Herman Ottó által képviselt, demokratikus polgári osztályszemlélethez. Ugyanakkor figyelemre méltó az is, hogy Herman Ottó 80-as években vallott álláspontjához képest a demokratikus jogok kiterjesztése a nem magyar népekre az ellenzék körében változatlanul őrzi a monarchia felbomlásának utolsó pillanatában is a hagyományos nemzeti előítéletet.

Szeged választójoga kétségtelenül igazságtalan volt más városokkal egybevetve. A szegedi választókerületek beosztásának megváltoztatásáért a város lakossága és képviselői több alkalommal is felléptek az országgyűlésben. 1881. január 31-én tárgyalta az országgyűlés első alkalommal Szeged város lakosságának kérvényét a választókerületek beosztásának felülvizsgálata ügyében. Az 1874. 33. tv. 113. § szerint kérték a kiigazítást, Bakay Nándor a kérvényt a belügyminiszternek kiadatni javasolta azzal, hogy új országos törvényt terjesszen elő. Tisza Kálmán helyeselte Bakay javaslatát, mert a város törvényhatósága közvetlenül a Belügyminisztériumhoz is fordult azzal a kéréssel, hogy Szegeden három képviselőválasztási szavazókerületet alakítsanak ki. De Tisza Kálmán ellene volt, hogy az országgyűlés a 3. választókerületet határozati- lag ajánlja a kormánynak. A Tisza Kálmán kormánya által készített törvényjavaslat azonban nem hozott lényeges változást. A 9 közigazgatási kerületből az 1. választó- kerület a belváros és Újszeged, vagyis az 1—3. közigazgatási kerületéből alakították ki, itt 21 066 lakosra 1175 választó jutott. A külváros, a 4—9. közigazgatási kerületek területéből alakult 53 028 lakosra jutott 2531 szavazó. Vagyis a belváros lakosságának 5,57%, a külváros lakosságának 4,7%-a jutott választójoghoz.

1881-ben a törvényjavaslat előtti állapot: Az 1—5. közigazgatási kerület mint 1. választókerület: 1712 szavazó, 6—9. közigazgatási kerület: 1994 szavazó.

Herman Ottó helytelenítette a belváros és tanyák elkülönítését eredményező új tervet. Helfy elismerte, hogy a kormány Szegeden nem avatkozott eddig közvetlenül a választásokba, de „hosszú kézzel” igen, azzal, hogy a belváros területének kijelölése következtében eleve csak kormánypárti lehet. Pesten az Erzsébetvárosban 800, Debrecenben kisebb népességgel 3 képviselő, a 71 ezer lakosú Szegednek változatlanul csak két képviselője van. A törvényjavaslatot a többség elfogadta.10

Sajnálatos módon Szeged város választójogának rendezése később ilyen részletességgel nem szerepelt az országgyűlésen.

Az iparpolitika kérdései Szeged polgársága számára, — hiszen a város ipara a főként kézműipari bázisról gyors ütemben alakult át gyáriparrá, igen sok rendezni és újjárendezni való kérdést vetettek fel. Szeged országgyűlési képviselői az esetek többségében az országos rendezési kísérlet általános, Szegedre is vonatkozó kérdéseihez szóltak hozzá, sokszor olyan országos jelentőségű iparpolitikai kérdésekhez, amely Szegedet közvetlenül nem érintette.

Az 1848. évi polgári forradalom Magyarországon korlátozta és Ausztriában eltörölte a céheket. A céhszervezet eltörlésével azonban nem szűnt meg a kézműipar, sőt a 19. század második felében éppen a nagyipari bázis kialakulása teremtette meg az alapját számos új kézműipari ágazat kialakulásának és számos régi szakma továbbfejlődésének. Ennek következtében a kézműiparosok érdekvédelme és szervezetének modernizálása a dualizmus korában is tovább haladt. Az abszolutizmus korában

9 OKN 9110. XXXV. 378.

10 OKN 1878. XXIV. 247.; OKN 1878. XVII. 35. OKN 1878. XVtlt. 290. 357.

196