Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
Bosznia-Hercegovina okkupációja adott alkalmat a dualista rendszer hadseregszervezeti dilemmáinak előtérbe kerülésére. A monarchia hadseregének első külállam- mal szemben alkalmazott katonai manővere hozta felszínre a magyar hadsereg és a közös hadseregben szolgáló magyar állampolgárok, továbbá a magyar polgári lakosság hadiszolgálatra igénybevételével kapcsolatos jogi kérdéseket. A Függetlenségi Párt vezetői Szegeden naggyűlést szerveztek a magyar állampolgárok idegen hatalom elleni katonai igénybevétele ellen, mint a magyar jogba ütköző cselekmény ellen. Kérvényükben követelték az országgyűléstől a Bosznai-Hercego- vinában állomásozó seregek azonnali visszavonását és a kormány felelősségre vonását a történtekért. Az ellenzék a Törökország iránti semlegességet követelte. A nemzetiségek képviselői viszont, így Pollit Mihály a nemzeti függetlenségükért és szabadságukért küzdő népek támogatását kérte számon a kormánytól, tekintettel arra, hogy a magyar nép is nemzeti szabadságáért küzd.28 Herman Ottó, Szeged képviselőjének első parlamenti felszólalása 1879. november 12-én a Bosznia-Hercegovina közigazgatása törvényjavaslat általános vitáján jelzi a Függetlenségi Párt értetlenségét a nemzetiségi törekvésekkel szemben. Pollit Mihály álláspontjától elhatárolta magát, a Balkán-kérdésben a „magyar nemzeti politika” folytatását követelte a kormánytól, amely nem azonos a dinasztia érdekeivel. A dinasztia részesedni akar a Balkán felosztásában, Magyarország érdeke viszont, hogy Törökország nemzeti átalakulását és polgárosodását belügynek tekintsék, Bosznia- Hercegovinát adják vissza török fennhatóság alá. A Szabadelvű Párt álláspontját Jókai felszólalása jellemzi, aki az okkupációban történelmileg új, első alkalommal előforduló jogi esetet látott: még nem fordult elő, hogy „Magyarország” megszállt egy tartományt anélkül, hogy azt meghóditani törekedett volna.29 A hadműveletekkel kapcsolatos szegedi helyi érdekek sérelme 1880-ban Do- rozsma Novák Gusztáv által beterjesztett panasza volt, mert a katonai beszállásolás terhei elviselhetetlenekké váltak, ezért a község kaszárnyát épített, amelyet viszont a hadsereg nem vett igénybe, így a beruházás visszatérülésére nincs kilátásuk.30 A Bosznia-Hercegovinai ellenállás elfojtása az okkupáció katonai hadműveleteit hosszú évekre állandósította. Emiatt a hadvezetés az akcióra tervezett kiadásokat rendszeresen túllépte. 1882. február 24-én a magyar államra emiatt 8 millió Ft rendkívüli hozzájárulást róttak ki. Herman Ottó az ellenzék elutasító álláspontját fejtette ki. Jókai Mór a kiadást azzal fogadta el, hogy minden hadseregnek joga van a hátország (Hinterland) biztosítására. Herman szerint a kormány helytelen elvi indoklásból indul ki, mert nem a felkelés jogtalan, hanem a birodalmi hadsereg megszállása Bosznia-Hercegovinában. A balkáni szlávok által lakott terület igazgatását semmiféle európai közigazgatás nem oldhatja meg, az ilyen kísérlet csak újabb lázadásokra vezet, mindaddig, míg be nem látják, biztosítani kell a lakosság teljesen független önkormányzatát és önigazgatását, török fennhatóság alatt. Szerinte a Függetlenségi Párt nem Törökország hatalmi köreinek haladás ellenes magatartását védi, hanem a más államok ügyeibe nem avatkozás elvét. A török szimpátia nem egyéb, mint tiltakozás az Osztrák—Magyar Monarchia — Oroszország és Németország szövetségében — végbement nagyhatalmi beavatkozása ellen a Balkán területén. Mert meggyőződésük szerint a monarchia részvétele a német és cári orosz nagyhatalmi törekvések érvényesítésében a Balkánon, Magyarország felosztására tett első lépés.-8 OKN 1878. I. 41. 29 OKN 1878. Vili. 87. 3,1 OKN 1878. IX. 354. 182
