Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
Magyarország jövőjét csak a teljes állami és politikai önrendelkezési jogának kiharcolásával mentheti meg, amelynek első lépése Magyarország részvételének megtagadása az okkupációban, minden állam önrendelkezési jogának teljes elismerése. Érvényesíteni kell az elvet, mely szerint sem egyénnek, sem államnak nincs joga más egyén, állam vagy nemzet megtámadására és elnyomására. A kormánypárt a Herman által is támogatott Helfy-íé\e javaslattal szemben azzal érvelt, hogy a magyar—osztrák pozíciók feladása Bosznai-Hercegovinában elkerülhetetlenül az ellenzék által is kedvezőtlennek ítélt orosz pozíciók szükségszerű megerősödését eredményezheti Törökországgal szemben.31 Az újoncállítás a megszállt tartományban, a lázadás erőtartalékai lecsapolásának fontos eszköze volt, amit a Habsburg hatalom Magyarországon 1849 után is alkalmazott. Bosznia-Hercegovinában azonban a Habsburg hatalomnak erre semmiféle nemzetközi felhatalmazása nem volt. A Függetlenségi Párt ezért tiltakozott az 1867. 12. te. 13. §. alapján az ellen, hogy az országgyűlés a javaslatot tárgyalja. (Helfy Ignác különvéleménye és Mocsáry Lajos határozati javaslata) Herman ezt annál indokoltabbnak tartja, mert a 8 millió rendkívüli kiadást a kormány nem rendeltetésszerűen használta fel, hiszen Bosznia-Hercegovina helyett a Dalmáciában kirobbant lázadás leverésére használták azt. Dalmácia osztrák tartomány, Magyar- ország megadóztatása erre a célra minden jogot nélkülöz.32 1882 májusában Bosznai-Hercegovina költségvetési tételei ellen a magyar ország- gyűlésben igen erőteljes tiltakozás volt. Eötvös Károly a Függetlenségi Párt nevében, Szilágyi Dezső a közjogi ellenzék nevében adott be kisebbségi véleményt, illetőleg határozati javaslatot. Br. Prónay Gábor követelte a hadsereg azonnali kivonását Bosznia-Hercegovinából, mert Magyarország és a dinasztia érdeke nem azonos. Herman Ottó szerint a dinasztia politikája Bosznia-Hercegovinában a népek egymás ellen uszítása. Jankovics tábornok szláv granicsár alakulatai gyilkolják a szláv felkelőket. A kormány az országgyűlést félrevezette kezdettől fogva. Német Albert, br. Prónay Gábor és Reviczky Károly képviselők felelősségre vonták emiatt Tisza Kálmán miniszterelnököt, aki napokig hallgatott és hazug nyilatkozatokat tett, ezért viselnie kell a történelmi felelősséget. A „bosnyák kérdés” nem egyéb, mint „népirtás”. Herman rámutatott arra is, hogy a delegáció alkotmányellenesen járt el, jogkörét önkényesen kiszélesítette, mert a bizottság nem határozhat közös költségvetési ügyekében, csak informatív votummal rendelkezik. A bizottságnak felsőházi tagjai nem képviselők, hanem a korona tanácsosai. Herman szerint Tisza Kálmán nem hivatkozhat a berlini kongresszus adta európai mandátumra sem, mert azt nem az európai nemzetek kongresszusa hozta, hanem a dinasztiák kongresszusa, de más ország megszállására semmilyen nemzetközi kongresszus nem adhat felhatalmazást, a nemzetközi jog szerint: a népirtás bűn. A magyar kormány alkotmányellenesen járt el, megsértette az 1867: 12. tv.-t. A helyzetből egyetlen kiút a 67-es kiegyezés rendszerének eltörlése. „A nemzet felocsúdik, lerázza a hatalmat nyakáról.” A kormány maga is beismeri, fél a proletariátus forradalmától. Miért szaporítja a kormány politikájával, a népre háruló súlyos gazdasági terhekkel a proletariátust. A forradalmat Herman szerint „nem egyes emberek csinálják”, nem „Zacchini”, hanem a rossz kormányzati rendszer váltja azt ki Uchatius ágyúival, kenyér helyett.33 A kormány hazug állítása az, hogy Bosznia-Hercegovina Dalmácia Hinterlandja lenne, hiszen nemzetiségi szempontból nem az Adria, hanem az Égei-tenger öveze31 OKN 1882. III. 239. 32 OKN 1881. III. 244. 33 OKN 1881. VI. 83. 183
