Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
mának az áthidalhatatlansága a dualizmus korában szükségszerűen kiváltotta a szomszédos népek és államok körében, sőt az Osztrák—Magyar Monarchiával szövetséges, vagy ellenséges, de mindenképpen a nagyobb európai befolyásért versengő' nagyhatalmak körében is az egy politikai nemzet elvére épített magyar állam nemzetiségi politikáját bíráló megnyilatkozások hallgatólagos támogatását. így pl. az Ausztria—Magyarországgal szövetséges Németország kormányzata a balkáni német befolyás erősítése érdekében nem ellenezte a Schulverein tevékenységét, amely Magyarországon, különösen Erdélyben a nemzetiségi elnyomás elleni tiltakozás jegyében igyekezett a szász-román nemzetiségi együttműködést támogatni.21 A Schulverein tevékenységének leleplezésében Herman Ottó, aki felvidéki Szepességből származó német volt, különös érzékenységet tanúsított. Herman a magyarországi nemzetiségi származású értelmiség azon nagy táborához tartozott, aki a polgári fejlődés alapvető posztulátumának ismerte el Magyarországon is az egységes nemzeti mozgalom és nemzeti állam megteremtését, vagy legalábbis, a magyar nemzeti befolyás és hegemónia erősítését. Ő maga e meggyőződésénél fogva magyarnak vallotta magát. Ezt az elképzelést képviselte kiterjedt nemzetközi tudományos kapcsolataiban is, Németországban is. Ugyanakkor a magyarországi német értelmiség más része a magyar államiság fennmaradását és erősödését, a magyarországi több nemzetiség hasonló felfogású értelmiségi csoportjaival egyetértésben, a magyarországi összes nemzet kultúrájának szabad és államilag támogatott ápolásában látta. Kétségtelen, hogy főként a 20. században a német imperializmus hatalmi tényezői a magyarországi német nemzetiségi mozgalmat saját hatalmi politikájuk érdekében igyekeztek felhasználni és ennyiben végül is a német nemzetiségi mozgalom további sorsa a hatalmi érdek-összeütközésben szembekerült a magyarországi szláv és román nemzetiségek törekvéseivel, legalábbis a német imparializmus agresszív háborús politikájának periódusaiban. Emiatt a Schulverein törekvéseinek megitélése az 1880-as években ma is vitás a történészek körében. 1882. február 15-én Herman Ottó, Szeged képviselője interpellációjában a német hatalmi politika veszélye nézőpontjából elsőként értékelte a Schulverein tevékenységét. A Schulverein folyóirata a Jaresberichtben megjelent cikkek szerint a magyarországi németek nem érvényesülnek. Herman szerint ehhez a magyarországi német értelmiségiek így Steinacker Ödön képviselő információkat szolgáltattak. A Schulverein vezetői a magyarországi német értelmiségiek beszervezésére törekszenek — így Her- mant Heinze berlini tanár kereste fel levélben. A Berlinben működő Schulverein vezetői tekintélyes közéleti férfiak. Az egylet programja szerint államhatalmi eszközöket, sőt társadalmi és katonai fenyegetést is igénybe kíván venni a német nemzetiség jogai érdekében, a Jahresbericht 1881. évi közlése szerint az erdélyi szászok körében ügynököket alkalmaz. Az egyletet pártolják ipari és kereskedelmi érdekeltségek a Neuste Nachrichten c. lap útján, amely szerint a magyar nyelv „mongolische Hordensprache”. A lakosság körében terjed Dalcheim családi lapja, sőt más német tartományok és országok lapjai is, amelyek közül magyar szempontból figyelemre méltó a Badische Landes Zeitung c. lap. Röpiratokat adnak ki, pl. Wattenbach álnéven írt „Der Sprachen- und Völkerkampf in Ungarn von Ludolf” c. röpiratot Berlinben az utcán terjesztik.24 25 A nemzetiségi mozgalmak gravitációs bázisainak kialakulását is Herman Ottó tette szóvá először az országgyűlésben. 1886. január 16-án a költségvetés általános vitáján hívta fel a figyelmet arra, hogy Németország és Románia kormánya és vezető politikai körei tudatos Magyarország ellen irányuló tevékenységet fejtenek ki. Ro24 OKN 1878. XII. 189. 25 OKN 1881. III. 70. 180
