Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)

Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918

közzel mint hazafiatlan, forradalmár, szabadkőműves ateistát buktatta meg. Igaz, a II. kerületet a párt ismét visszaszerezte Babó Emil mandátumával. Babó rendszert bíráló felszólalásain megfigyelhető a párt taktikai irányváltása. Az 1,892. évi költség- vetést látszólag hasonló szellemben bírálta, mint Herman korábban. Bírálta a költség- vetést, mert nincs szilárd alapja, mert az államháztartást mesterségesen nyereségesnek mutatja ki a kormány 1730 Ft! többlettel, valójában a költségvetés túlnyomó része a birodalmi érdekeket szolgáló hadseregfejlesztésre tartalékol. Az ország belső fejlesztésére a kormány nem ad pénzt, de fokozza az adóprést, a tisztiviselők fizetése rendezetlen, az iskolaügy anomáliái megoldatlanok. A 395 milliós állami kiadásból mindössze 7,6 millió jut az iskolákra. Szegeden tanul mintegy 1000 délvidéki diák, a város kiadása iskolákra évente 150 000 Ft, az állami támogatás mindössze 5000 Ft segély.9 A nemzetiségi kérdést nem lehet megoldani a román memorandum szerzői elleni perrel, helyette az általános választójog bevezetése hozna megnyugvást.10 11

Kossuth Budapesten rendezett temetését a kormány nem tudta megakadályozni, de az ünnepségektől távol maradt. Babó Emil 1894. április 10-én napirend előtt váratlanul állásfoglalásra kényszerítette a kormányt. Javasolta, hogy az ország- gyűlés fejezze ki háláját Biancherinek, az olasz parlament elnökének, amiért az olasz parlament és személyesen az olasz király is tisztelettel adózott Kossuth emlékének. Wekerle Sándor miniszterelnök-pénzügyminiszter végül is pártjával együtt elfogadta ezt a javaslatot. Kossuth érdemeinek nyílt elismerésére a magyar kormány részéről azonban annyira nem került sor, hogy egyetlen állami épületre, így a Nemzeti Színházra és az Operára sem volt szabad a gyászlobogót kitűzni.11

1896-ban a költségvetés általános vitáján Babó Emil álláspontjában már érződik a Kossuth Ferenc által involvált ,,kormányképességi” álláspont: a kiegyezés megújítására a Szabadelvű Párt kormányzata alkalmatlan, mert félrevezeti az országot, a kiegyezés megújítására egyedül a ,,nemzeti kormány” alkalmas, vagyis a függetlenségi ellenzék. Erre objektív háttérként szolgált, hogy először a kiegyezési szerződések megújítását osztrák részről ellenezte, a birodalmi gyűlésben többséget élvező Lueger és pártja. Ha Ausztriának a kiegyezés nem kell, a magyar államnak is ..kötelessége visszaszerezni önrendelkezési jogát”.12

Polczner Jenő Szeged II. kerületének új képviselője 1896. december 17-én a felirati vitában Eötvös Károly javaslatát pártolva fogalmazta meg a Függetlenségi Párt ,,puhuló” álláspontjának első változatát. A kiegyezés rendszerét tarthatatlannak nyilvánította, de annak orvoslására lényegében a kiegyezés ,.megjavítására” tett javaslatokat. Igaz, követelte a magyar állam politikai és gazdasági önállóságát sértő összes állami intézmény megszüntetését (ez lehet a vámunió, hadügy.), de a monarchiával szemben a köztársasági államformát már nem. A királyság intézményének inkább nemzeti jellegét kívánta kidomborítani azzal, hogy Ferenc József uralkodói joga nem isteni eredetű, hanem a nemzettel kötött új szerződésen alapul. Ezért követelte, hogy az uralkodó jöjjön az országgyűlés épületébe és ne az ország- gyűlés menjen Budára a királyi palotába. Követelte továbbá az 1848. 21. te. értelmében az állami jelvények és címer használatának bevezetését a király magyarországi rezidenciáján, a várban.

Követelte a külügyek önállóságát, gyakorlatilag azonban csupán azt, hogy az országgyűlést a kormány tájékoztassa a nemzetközi szerződésekről, pl. Bánlfy miniszterelnököt vonják felelősségre, mert sem a trónbeszédben, sem Bánlfy beszámoló9 OKN 1884. ír. 127.; OKN 1892. II. 27.

111 OKN 1892. XIV. 38.

11 OKN 1892. XVH. 352.

12 OKN 1892. XXX. 248.

174