Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Tóth Ede: Szeged város népképviselete az országgyűlésben 1860–1918
jában nem esett szó a külügyekről és az országgyűlésnek Bismarck nyilatkozatából kellett értesülnie a hármas szövetség megkötéséről, ami Magyarország nemzetközi helyzetét alapvetően megváltoztatta. Követelte az önálló vámterület bevezetését és a bankszerződés felmondását, az új megoldás részletezése nélkül. Élesen tiltakozott a közösügyi kiadások magyar részarányának önkényes felemelése ellen is, amit Bánlfy miniszterelnök elfogadott az országgyűlés hozzájárulása nélkül. Az önálló magyar hadsereg követelésének gyakorlati értelmezése, voltaképpen az országgyűlés beleszólási jogát, azaz a hadkiegészítés és hadiköltségvetés jóváhagyásának jogán túl, a hadszervezet önálló magyar részének elkülönítését és a külön magyar tisztképzés megszervezését jelentette. Az 1890-es évek második felében az egyenlő általános titkos községenkénti választójog bevezetése az ipari és mezőgazdasági munkásság, sőt a kisgazdák és kis- és középpolgári pártok programjának is lényeges követelése volt. A Függetlenségi Párt is vallotta ezt a követelést, azonban sajátos „nemzeti” korláttal: Polczner indoklása szerint annyiban, amennyiben a „magyar faj” hatalmát nem veszélyezteti. A „magyar faj” kifejezés azonban magába foglalta a 18. századi nemzetfogalom sajátos módosítását, beleértettek minden vagyonnal rendelkező politikai jogokkal fel ruházott állampolgárt, nemzetiségre, fajra, vallásra tekintet nélkül, aki a magyar államiság dualista rendszeren belüli hegemóniáját szükségesnek ismerte. Kizárták belőle a dualista magyar államisággal elégedetlen nemzetiségi elemeket, és az államellenes agrárszocialista és szociáldemokrata mezőgazdasági és ipari munkásságot. Új cenzust javasoltak: a magyarul írni-olvasni tudást, ami nem valósult meg. Erre az időszakra jellemző a Függetlenségi Párt bizonytalan magatartása a jobboldali klerikális-nacionalista konzervatív demagóg jelszavakat hangoztató Néppárt szervezkedésével szemben. Bánlfy Dezső az országgyűlés színe előtt fejezte ki rosszallását, mert Madarász József a vele folytatott tárgyalások ellenére a Néppárttal közös, kormányellenes röpiratot adott ki.13 1897-ben a Függetlenségi Párt is érzékelte az országgyűlésen kívüli mezőgazdasági és ipari munkás tömegpártok létrejöttének és szervezettségének erejét. A költségvetés általános vitáján ezért Bánlfy Dezsőt Polczner Jenő, Szeged képviselője élesen bírálta. A választásokon a kormány hivatali halalmát, a megvesztegetést, és nagyarányú Bécsből kapott pénzalapot használt fel a kormánypárt pozícióinak megtartására. Az Igazságügyminisztérium és ügyészség a választási visszaélések felderítése érdekében semmit sem tett. Szerinte helyesebb lenne az országgyűlést megnyitni a népakarat érvényesülése előtt. A parlamenti tömegpártok célja az egész rendszer megválasztása, azért a kormány magatartása, az elzárkózás az országgyűlésben közreműködéstől veszélyes. Sajátos módon az országgyűlés elnöke Polczner vádját, Bánffy Bécsből kapott választási alapjára, „alakilag” utasította vissza, tartalmilag nem, mert az „képtelenség”.14 1897. december 17-én Polczner Jenő a Függetlenségi Párt nevében a kormány vád alá helyezését javasolta. 1898. május 1-én járt le a vámszerződés megújításának határideje. A kormány azonban a helyett, hogy ezt az 1867: 12. tv. 68. §. alapján az önálló vámterület előkészítésére használná fel, felhatalmazást kért, hogy amennyiben 1897. december 31-ig Ausztriában a vámszerződés megkötésére hajlandóság nem mutatkozna, a kormány rendeleti úton hozhasson rendezést. Ennek az elvnek az elfogadása a magyar országgyűlés által az osztrák császári jogok 14. §. beiktatását 13 OKN 1896. r. 185. 14 OKN 1896. II. 88. 175
