Tanulmányok Csongrád megye történetéből 8. (Szeged, 1984)
Kulcsár Péter : Az 1522-es tizedjegyzék mint történeti forrás
mindenütt ehhez hasonló topográfiai egységek alakultak ki. Egészen szokványos sem lehetett azonban, mert az egykorúak is mindúntalan pontosítani igyekeznek. A Kapisztrán János csodatételeit feljegyző iratban, amelynek szövegét az 1460-as évek elején szegediek diktálták, de mások jegyezték le, az egyik változatban „de piatea sancti Petri” áll, a másikban „de vico Sancti Petri”.31 Maguk a szegediek nem tettek különbséget a mai értelemben felfogott utca és térség között. II. Ulászló 1499-ben marhavásár tartására adván engedélyt, a helyszínt, a Latránt, amiről tudni való, hogy nagy terjedelmű üres tér volt a vár és a Belső-Palánk között, így jelöli meg : „ad vicum seu platheam Lathran appellatam”, ezt viszont az egykorú szegedi kéz így magyarítja az oklevél külzetén: „Lattoryan wzzayan”.32 A lajstromban használt topográfiai egységek tehát olyan lakónegyedek, amelyek magukban foglalják a belső közlekedési sávokat, és amelyeket szélesebb vagy keskenyebb, névtelen közlekedési vonalak választanak el egymástól. A „Zegediensis” után a Kislatrán piac (Plathea Kyslatran) következik. Kis terjedelmű, mindössze 43 lakott és 1 üres házzal. Elnevezése nyilván összefügg azzal a más forrásokban említett és az imént is szóba került, a későbbi térképeken kivehető jókora térséggel, amelyen keresztülhaladt a révtől a város nyugati szélén kimenő forgalom. Ezt Latránnak (Lathran, Lattoryan) nevezték. Ez tehát az előbbi „Zegediensis” befelé eső folytatása volt, a Belső-Palánk délnyugati részén, ahol 1548-ban is regisztrálják. A városközponthoz való közelsége miatt lakik itt Gergely, a „tanácsi hirdető”. A Kislatrán, a következő Gömböcs (Gwmbwch, Vass olvasata szerint Gömböc) meg Árokhát (Arokhath) utca összesen kb. 6 szakaszt foglal magában, ez lehetett a második napi munkaterület. A Gömböcs utca 1548-ban is megvan a Külső-Palánkban. Itt kell lennie az Árokhátnak is, amely azonban többször nem szerepel. Nevéből ítélve, s mert itt lakik Ambrus, a révész, áthaladt az árkon, tehát országúiba torkollott, így nem lehet más, mint az 1548-ban Dorozsma felé tartó Szombathely utca, mely név viszont 1522-ben hiányzik. Azonosságukat az is valószínűsíti, hogy mindkettő elég nagy területű (közel 100 családdal), egyik sem keletkezhetett és tűnhetett el egykettőre. Mégsem lehet szó névváltozásról, hanem inkább kettős névhasználatról. A Szombathely (Zombathel, Zobathel) vicus jóval korábban is feltűnik, az 1460-as évek elején keletkezett, Kapisztrán János csodatételeiről szóló jegyzékben.33 A lista első négy utcája tehát területileg valóban szoros egységet alkot, a dézsma- bizottság szálláshelyének közvetlen szomszédságában. Ötödik helyen a Balog (Baaloogh) utca áll, mely 6 lapra terjedvén a város egyik legnépesebb települése volt. Bizonyos, hogy az Alsóvároson kell keresnünk. Ez a városrész széltében-hosszában elnyúlt, házai is szétszórtan állhatták a mocsaras területen. Ezért a Balog utca pontos azonosítása nehézkes. 1548-ban van az Alsóvároson egy Balog utca, jóval kisebb terjedelmű, amelynek a mai Mátyás király tértől a város felé eső folytatását akkor Új Boldogasszony utca néven említik. Vass Előd úgy gondolja, hogy e kettő 1522-ben még egységesen Balog utca néven szerepel. Meglehet. De az is lehet, hogy a Balog utca a súlyos események nyomán néptelenedett el, az Új Boldogasszony utca pedig azt tanúsítja, hogy az Alsóváros a központ felé fordult. A következő három piac, a Kun (Kwn), a Szent Háromság (S. Trinitatis) és a Kőégető (Kwegyethw), 1548-ban változatlanul megvan, mindhárom az Alsóvároson. A négy alsóvárosi utca, összesen 14 szakaszból állván, két napi munkát jelenthetett. 31 Bálint: Szeged... 113, 122. 32 Reizner i. m. IV. 89—90. 33 Bálint: Szeged... 113, 114. 32
