Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
(pl. 1845-i nagy árvíz idején, s akkor a Paperei-töltés emelésével védekeztek) [38/III. 528], 1399. * Palotai utca. A lecsapolt, kiszárított Csúcs-tó helyén települt Lakhat városrész főutcája volt régen. A mai Szent István utcának és környékének felel meg. K felé volt a Vásárállás. 1787-ben már 112 házas és földes, 283 házas és 181 házatlan zsellér, összesen 576-an laktak a Palotai utcai negyedben [38/IV. 66, 151]. 1400. * Pamuk-ér. A Kenyere-ér folytatása a Kender-tó tói Ny felé a Tiszáig. Régen széles és mély medre DK—ÉNy irányban haladt, s a mártélyi és körtvélyesi kanyar között kb. középtájon ömlött a Tiszába. É-i partján a Boldogasszony-halom, D-i partján pedig a Kaszás-halom és az Alom-hát emelkedett (1. ott). Partja mentén széles lapály vonult, mely Ny felé a Kutya-fenékbe folytatódott. A védtöltésen kívüli rész ármentesítve van s itt a medervonulat — főleg repülőgépről nézve — jól látható. A töltésen belüli, tehát az ártérben levő részét a Tisza áradásai alkalmával már nagyon feliszapolta, s csak áradás levonulása után a volt meder horpadásaiban visszamaradt kisebb-nagyobb tócsák maradványai sejtetik irányát. A múlt században még megvoltak a partja mentén a régi hatalmas fűzfák, de az 1900-as évek elején kivágták a „nyomjelző” nagy fákat. (Benes Gyula, Pányi György). Mai fenékmagassága 78,0—78,5 m □ [6/40]. 1401. Pamukéri-csatorna. A Pamuk-föld és Pamuk-lapos (1. ott) káros belvizeit gyűjti össze, s vezeti le a Kenyereéri-csatornába [12]. 1402. Pamuk-főd. Álom-háttól ÉK-re a Pamuk-ér D-i partján képződött, hidro- eolikus, magasabb terület, mely régen csak nagyobb áradások alkalmával került víz alá, ezért nagyon értékes mezőgazdasági terület volt, főleg kertészkedésre használták. K felé a Kenyere-hátban folytatódott. 1403. Pamuk-hát. A Pamuk-föld legmagasabb, „leghátasabb” része, mely régen, a vízszabályozás előtt a nagy áradások alkalmával legtovább maradt ki az árból. Ma már nagyon le van szántva, s csak az ottani idős gazdák útmutatása alapján lehetett észrevenni szinte mint lényegtelen terepemelkedést. Ma kitűnő szántóterület. (N. Kardos Imre, Maczelka Gábor, Pányi György révész) [7], 1404. Pamuk-lapos. A Pamuk-érnek a Kutya-fenék felé kiszélesedő, ellaposodó, vízállásos részét hívták így. 1405. Pamuk-ódal. A Pamuk-ér mentén régen a Pamuk-hátnál alacsonyabb, de szélesen elterülő, lankás part részét nevezték így, mely a Pamuk-laposba ment át. A Tisza szabályozása után ez az alig észrevehető terepkülönbség elvesztette jelentőségét. Azelőtt fontosabb volt, mert közepes áradások alkalmával is még szárazon maradt. Az intenzív földművelés következtében már nagyon le van szántva, s csak a neve él az ottani idős emberek emlékezetében (N. Kardos Imre, Pányi György) [7], 1406. * Panád-puszta (I). Ez a puszta a Püspök-föld mellett a Lőrinc-ér és Batida között terültei, Panna-hátnak (I.) is nevezték [38/11. 401]. 1723-ban Kingécet, Leiét és Panád-pusztát Makótól Csongrád megyéhez csatolták [38/V. 799], L. Panna-hát (I.) alatt is. 1407. * Panád-puszta (II.). A Mágocs-ér mentén a Hét-halom környékén elterült nagyobb térség, melynek ér menti partosabb részét Panna-hátnak (II.) is nevezték. Először Szent István adománylevelében szerepel 1036-ban. 1462-ben Panádi domonkos kanonok tulajdona. 1478-ban Dóci Imre vette meg [38/11. 399—401]. Ma ezt a területet Panna-hátnak nevezik, a Panád-puszta nevet nem ismerik. 1408. Panna-hát (I.). A Kingéc-lapos D felé néző, magasabb vonulata Kingéc és a Batidai-sziget között. É-ra volt az Őrs-tó. Mai magassága 78,0—78,5 m. Ez a nagyobb kiterjedésű hátas rész a Tisza szabályozása előtt fontos szerepet játszott, mert csak nagy áradások alkalmával került víz alá. Elsőrendű kaszáló, majd szántóterület 144
