Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
és környékbeli lakosok szerint a partvonulaton a múlt században még hat jól kivehető kis halom volt sorjában, s a két középső, egymáshoz közel eső halom volt a legmagasabb (Bagi Béla, Kapocsi Mihály és Pócsy Jenő helyszíni közlése.) 254. * Csalogány utca. A mai gróf Bercsényi Miklós utcái nevezték így a múlt században, de még az 1920-as években is főleg az idősebb emberek így emlegették [13]. 255. * Csanyi-csapszék. A Csanyi-halomnál a város állítatta fel az 1730-as években [38/IV. 432], Később Szegfű-csárdának nevezték, s ezen a néven üzemel ma is. (L. Szegfű-csárda alatt is.) (Maczelka Gábor, Pányi György). 256. Csanyi-halom. Mártély mellett a Csanyi-part legmagasabb pontja. Régen fontos volt, mert a legnagyobb áradások alkalmával sem borította el a víz. Rajta épült a Csanyi-csapszék [7]. 257. Csanyi-part. A Tiszának a Mártély határában levő 81,0—82,5 m tszf. magasságig emelkedő, sok helyen meredeken végződő, leszakadt partját nevezik így. Ma igen jóminőségű szántóterület, [7], Gazdag ó-, és középkori, jazig és avarkori stb. lelőhelyek [2/134, 179, 180. 38/1. 461, 463,468, 475], 258. Csanyi-puszta. Hajdan a garamszentbenedeki apátság birtoka volt. Később a gróf Károlyi család szerezte meg. Területe akkor 4728 hold volt. 1848-ban Károlyiék templomot építtettek itt. [26/11. 28]. 259. * Csatorna utca. A Hattyas-tó vizét vezették le az utcában ásott kanális útján, ezért inkább Kanális utcának nevezte a nép (1. ott is). Újabban Lévay utca nevet kapta [13]. 260. Csatornák. A Tisza szabályozása és a belvizek rendezése alkalmával a volt tavak, erek medrének víztelenítésére, a csapadékvizek levezetésére készítették. (Felsorolásukat lásd a „Helynevek rendszerezése” I. fejezet 10. pontja alatt.) Kb. 100 rö- videbb-hosszabb csatorna biztosítja a területen a fölös vizek levezetését (A csatornák adatait lásd az egyes címszók alatt.) 261. Csáki baromkútja. A Tatár-sánc Ny-i végénél már Szöllős határában jelzi az 1874. évi uradalmi térkép. Arról volt nevezetes, hogy ezen a vidéken a kút környékén volt a tatárok tábora a néphagyomány szerint. Ezt a régi csordakutat még a század elején használták (Gregus Máté, Varga Imre). 262. * Csáki Mihály utcája. Régi írások Susánban említik. Ma már nem állapítható meg, hogy hol volt, vagy melyik mai utcát nevezték így [13]. 263. Csárdák. A „Helynevek rendszerezése” fejezet II/7 és IV/12 pontja alatt vannak felsorolva a csárdák, kocsmák és vendéglők. Idők folyamán változott ezeknek a vendégfogadóknak a jellege. Igazi csárdák a következők voltak: Duttyán, Hajda, Hatrongyosi, Hámszárító, Kaparászi, Koplaló, Körtvélyesi, Kútasi, Lebuki, Lúdasi, Marti, Mártélyi, Nagyhajlási, Posta, Sámsoni (I), Sámsoni (II), Szegfű, Téréi, Tég- lási és Újvárosi, (részletes leírásukat lásd külön-külön). 264. * Csárpa. Középkori község, mely 1596-ban pusztult el. A Pusztán a Csár- pateleki-dűlő területén lehetett a község [14. 38/V 708], 265. Csárpa-högy. Kopáncs elpusztult község határának DNy-i csúcsa, a Kópémé si-sík és Hat ár-fok között kiemelkedő félsziget (Pócsy Jenő). 266. Csárpahögyi út. A Csárpateleki- és Bogárzó-dűlök között vezető utat nevezik így, mely a Pusztaszéli útból az orosházi határba vezet [11], 267. Csárpa-telek. Az 1596-ban elpusztult Csárpa területét nevezik így. A néphagyomány évszázadokon át megőrizte a törökök által feldúlt község emlékét. 268. Csárpateleki-csatorna. A Kopáncsi-sík D-i részéről szedi össze a káros belvizeket, s vezeti le a Kopáncs-kistiszai-csatornába [12]. 269. Csárpateleki-düllő. Pusztán a Pusztaszéli és Kcmlósi út között terül el. É 37
