Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
indul ki, s a Fácán utcát keresztezve a Teleki utcába, vezet, hajdan pedig a Csúcs-tó partjára. Ma már folytatását a Teleki utcától a rendezett, széles Rákóczi utca képezi. A Könyves utca a múlt században a III. tizedbe tartozott, ma a IV. kerület utcája. Az utcát Könyves István idős ref. tanítóról nevezték el, aki 1821-ben született, s 1839—86-ig volt kiváló tanító, 1892-ben halt meg, és háza ebben az utcában volt. Előző neve Kis Molnár köz volt (1. ott). 1045. Körömcsúcsi-rét. A határ DK-i részén Szikáncs és Répás-hát között terül el. Régen nagyobb víz idején a Batidai-síkkal összefüggött. Szárazabb időszakban a partosabb részeit kaszálták, a mélyebb részein azonban jó nádtermő területek voltak, vizesebb időszakban pedig ezeken a mélyebb részeken halásztak is. Partján a Korsóshát emelkedik. Mai fenékmagassága 77,0—77,5 m □. Ma jó szántóföld. 1046. Körte útca. Susán K-i részén a Klauzál utca bal oldalán a Gergely és Klapka utcák közötti háromszög alakú, térszerű kiszélesedésből indul ki, és ív alakban, ÉK felé hajolva a Kortyogóba vezet. Azelőtt a IV. tized, most a VI. kerület utcája. Előző neve Kört(v)ély utca volt [13], 1047. * Körtély utca. A mai Körte utca előző neve volt. Öreg susániak szerint itt a Kis-tó lankás partján, a Kortyogó és Halesz partos részein sok körtefa volt, s azt a részt „körtés”-nek, „kört(v)ély es”-nek nevezték a múlt században. Ma már legnagyobb részük a magas vízállás, vízpangás következtében kipusztult. (Halmi József, Herczeg István) [13]. 1048. Körtőtés. A várost körülvevő árvédelmi töltés, melynek a Bocskai utcától Tarjánvégig terjedő részét téglaburkolattal látták el (1. Kűfal alatt is). Építését az 1879. évi szegedi árvíz után kezdték meg, Ábrái Károly polgármester idejében. 1049. * Körtvélyes. A Tisza mindkét partján volta régi, elpusztult község területe, melynek határa É felől Mártély és a Vásárhely-szentesi út, D felől az Iklód-fok és Solt község. 1138-ban Kurtuelis néven említik először. Az ősi település helyét nem ismerjük, semmi közelebbi adat nem maradt fenn [14. 38/1. 373]. 1050. * Körtvélyes-ér. A Körtvélyes-tavat kötötte össze a Tiszával. A Tisza szabályozása alkalmával jelentőségét elvesztette. Ma már medre csaknem teljesen feliszapo- lódott, s csak az idős halászok (Pányi György, Szűcs Péter) helyszíni útmutatásai alapján lehetett kivenni nyomait, amit még néhány öreg fűzfa is jelzett. Áradások után a Jobb-szénahát (1. ott) vizeit vezette le a Tiszába. 1051. * Körtvélyes-halom. A Körtvélyesi-holtkanyar ÉK-i részén és a tiszai védgát között emelkedett a hullámtérben 83 m tíi a védgát kisebb fordulójánál [1 :25 000 5464/2], Nagy részét a századforduló idején s azóta is a védgát erősítésére használták fel. Sok embercsontot, edénytöredékeket találtak benne. (Benes Gyula ig. főmérnök közlése) [7]. 1052. * Körtvélyes-tó. A Körtvélyesi-sziget (1. ott) középső, hajdan vízjárta, mélyebb része, melynek magasabb partján régen nagy erdők voltak. Vizét a Körtvélyes-ér útján kapta. Első említése a Vak Béla 1138. évi s a dömösi monostor részére tett adománylevelében van, mint Kurtuelis piscina, mely akkor jól jövedelmező halastó volt [38/11. 20], 1053. Körtvélyesi-átvágás ~ Új-Tisza. A Tisza szabályozása alkalmával a körtvé- lyesi nagy kanyart a 87. sz. átvágással kiiktatták. A holtkanyar hossza 7500 m, az átvágás hossza pedig csak 1400 m, így a folyószakasz 6100 m-rel rövidült meg. 1863-ban kezdték meg az ásást. Bővítették 1866—67-ben, 1876, 1883—84, 1886 és 1887. években. 1894—95-ben levágták az átmetszés alsó torka alatti csúcsot, 1904-ben áttöltöt- ték a holt kanyar felső medrét. Dóci-átvágásnak is nevezik [22. 42. 42, 52, 54, 58], 1054. * Körtvélyesi-csárda. A Tisza körtvélyesi kanyarulatánál a körtvélyesi rév mellett épült a védgát tövében a Tiszai út végénél [38/IV. 343]. Marti-csárdának is 112
