Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
alatt a Tóalj utca folytatását képező út határolja. Az 1930-as években a kórház területe 5500 □ öl volt, az alkalmazottak száma pedig; orvosok: 15, tisztviselők: 5, ápoló és egyéb alkalmazottak: 60, összesen: 80 személy. Az ágylétszám: belgyógyászat: 130, sebészet: 90, szemészet: 80, bőrgyógyászat: 50, gyermekgyógyászat: 40, szülészet—nőgyógyászat: 80, fül-orr-gége: 20 ágy osztályonként, összesen: 450 ágy [31]. 2002. Városi-Szikáncs. Régen a nagy kiterjedésű Szikáncsi-síknak Kopáncs- csal határos részét nevezték így. A Tök-halom választotta el Kerek-Szikáncstó\ (1. ott). A határ dűlőzése után az addig elkülönített szikáncsi részek: Serházi-, Mészárszéki-, Kerek- és Városi-Szikáncs elnevezések jelentésüket elvesztették (1. külön-külön). 2003. * Vár-tó. Az atkai kanyar alsó része alatt terült el, mint régen jelentős vízállás, valószínűleg annak hajdani kanyarja, majd haloványa lett. A Tisza szabályozása előtt nagyobb vízállás idején a Tiszával egybefolyt, s így azzal egy D felé szélesedő szigetet képezett, melyet az ottani öregek „Vártó-szigetémk” neveznek (1. ott). A Tisza szabályozása alkalmával az atkai töltés elvágta a Tiszátó 1 a Vár-tó vizét, s lassan kezdett elmocsarasodni, de sokáig jó halászóhely volt, s partján több „fisér”-, halszárító tanya volt régen (Pányi révész). A Vár-tó Ny-i, szélesebb részét Nagy-Vár- /dnak, a K-i, keskenyebb, de mélyebb részét Kis- Vár-tónak nevezték. Medrét a zsilipes Vártói-csatorna útján (1. ott) víztelenítették. Nem tartozik a vásárhelyi határhoz, Sövényháza tartozéka. (Lénárt Sándor atkaszigeti gazda, N. Kardos Imre közlése) [6/29,25/146], 2004. Vártói-csatorna. A Vár-tó medrét az atkai Dög-TiszávaX összekötő csatorna. A Vár-tó legmélyebb részén ásták ezt a csatornát, s a töltésen át zsilipet is készítettek, hogy szükség esetén vizet bocsássanak a Vár-tó medrébe, belvíz idején pedig a fölös vizet az atkai holtkanyarba vezessék bele. A Nagy-Vár-tó elsekélyesedett medrét régen Ördög-ár oknak, nevezték. Öreg halászok szerint azért, mert halászáskor mocsaras medre akadályozta a halászok munkáját, s ilyenkor ugyancsak emlegették az ördögöt (Lénárt Sándor, Maczelka Gábor, Pányi György) [12, 25/147], 2005. Vártó-sziget. A Vár-tó és az atkai Dög-Tisza, illetve régen az Atkai-kanyar alsó része által közrefogott, kiemelkedő területen levő kaszáló, ma szántó (Lénárt Sándor, Pányi György) [25/147], 2006. Vásárállás ~ Vásártér. így nevezték régen a mai Szabadság teret, ahol a kirakodó és állatvásárokat tartották. Fokozatosan építik be, amint a vásárok fontosságukat veszítik. Lásd még Állatvásárok és Szabadság tér alatt [13]. 2007. Vásárhely-Kútas. A középkorban önálló község volt a Kútasi-pusztán, s a török hódoltság alatt pusztult el. Temploma a mai vasútállomástól É-ra fekvő magaslaton állt [20/88]. Mikor az alföld—fiumei vasútvonal (mai szeged—békéscsabai) 1872-ben kiépült, ezen a területen csak egy vasúti őrház volt a Nagy állomástól 18 km-re, melyet „Sámson”-nak neveztek el. Ezt a sűrű Kútasi tanyatelepülést Greguss Máté ottani földbirtokos (sz. 1861-ben) kezdeményezte az 1900-as évek elején, s egy-két évtized alatt a virágzó tanyatelepülés tanyaközponttá lett. Először is a közigazgatási hivatalt és az orvosi állást szervezték meg, majd a csendőrséget. A Sámson vasúti megállóhely mellett rendes állomást építettek a mindjobban növekvő személy- és áruforgalom lebonyolítására Vásárhely-Kútas néven 1908-ban. Később önálló temetőt engedélyeztek. 1926 nyarán épült a ref. templom, és az év telén a rk. templomot szentelték fel. (L. Kútasi ref. és rk. templom). Utána egymás után épültek fel az iskola, az állatorvosi lakás (1927), olvasókörök, malom stb. Mind több iparos települt meg Kútason (asztalos, kovács, szabó, cipész, lakatos, műszerész stb.), s nyíltak meg az üzletek és a nagy forgalmú szövetkezet. A villanyáram bevezetésével a tanyaközpont rohamosan fejlődik. (L. Kútas, Peres-Kútas alatt is). 213
