Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
a közgyűlési teremmel összeköttetésben álló erkéllyé alakítandó. A közgyűlési terem a toronymagasítás folytán magasabbra s az ablakai is magasabbra tervezendők, hogy a terem rendeltetése külsőleg is kitűnjék. A Szegedi utcai és a tó felőli homlokzatok középrészén az udvar felőli kiugrások folytán stílszerű kiemelkedések tervezendők. A lábazat erős cementbe rakott válogatott téglával tervezendő. Folyosók színes cementlapokkal, a lépcsők vörös márványból készítendők. A közgyűlési, bizottsági tanácsi termek, a főispáni és polgár- mesteri helyiségek (amerikai) parketta padozattal, a többi hivatali helyiség hajópadlóval, ajtók, ablakok mindenütt I. r. erdei (szurkos) fenyőből, tehát nem közönséges fenyőből tervezendők. Szellőztetés: a közgyűlési terem, tanácstermek, adókivetési, adónyilvántartási, adószedői, községi bírósági és központi irodahelyiségekben kürtőszellőztető rendszer tervezendő. A közgyűlési és tanácsterem központi fűtéssel tervezendő. Többi helyen részben Meidinger, részben cserépkályha fűtés, a pincehelyiségekben egyszerű vaskályha fűtés tervezendő”. A fenti tervmódosítások szerint az építkezést 1891. év végén megkezdték, s az alapkő letétel 1892. évi április 12-én ünnepélyes keretek között megtörtént. 1893 nyarán már a torony is elkészült a körjáróig. A harangot Walser Ferenc Budapest, Rottenbiller u. 66. sz. alatti harangöntő ajánlata alapján 1892. XI. 14-én elkészítette a legfinomabb harangacélból. Súlya 1000 kg. Költsége a hozzá szükséges két darab vertvasból készült harangállománnyal és felszereléssel együtt 2175 Ft volt. Mikor a városháza tornyába húzták fel a harangot, az a körjáró korlátjában megakadt, a kötél elszakadt, s a harang lezuhant, és mélyen a földbe bevágódott, de nem történt semmi baja, s kárt sem okozott (Bodnár Bertalan, Halmi János szemtanúk közlése). A zárókő betétele 1894. január 18-án történt. A városháza költsége 233 500 Ft-ot tett ki. 1999. Városkert. A Kistó-ér partján a Serház közelében a város nagyobb területen faiskolát, kertészetet létesített. Itt állítják elő az utcák egységes fásításához szükséges csemetéket, a parkok díszítéséhez a díszfákat, bokrokat, rózsákat és a dísznövényeket. Termékeiket magánosok részére is árusították. Mellette építették fel a járványkórház barakképületét. 2000. Város körtvélyése. Körtvélyes (1. ott) alsó része [38/1. 17], mely a város kezelésében állott, megkülönböztetésül az Uraság Körtvélyesétől (1. ott). 2001. Városi kórház. Az 1831. évi nagy kolerajárvány idején állandó kórház még nem volt Vásárhelyen, s a járvány alkalmával ideiglenesen a Hajdút (1. ott) és Tabán Ny-i szélén egy magánház telkén deszkából épített pajtát rendeztek be a betegek elkülönítésére [38/III. 477]. Ez a pajta a Belső-Papere ÉK-i sarkán a mai Tompa utca végén a Körtöltés helyén állt az ősi Tűhegy i-portán. (Szóbeli közlés Tűhegyi Sándor idős tabáni lakostól, aki azt apjától hallotta és Jó Ferenc Bocskai utcai lakostól). A megye 1833-ban építtette az első „kórodát” Vásárhelytn az akkori megyeszékhelyen, melynek költségéhez a város 500 Ft-tal járult hozzá. Ez az épület 5—-6 helyiségből álló, nagyrészt vályogból épült, földszintes épület volt a régi Sas, mai Hódi Pál utcában. Később a régi tűzoltólaktanyát és az istállóját helyezték el benne. Ebben a házban lakott egy gondozó a családjával, és kb. 20—25 beteg, koldus és csavargó „áponc” állott „orvosi” kezelés alatt. Ez a város szégyenfoltja volt, mert a betegek nemre és betegségre való tekintet nélkül közös helyiségben voltak elhelyezve [31/9, 13]. 1859- ben, mikor már a Hódi Pál utcai „kórház” nem felelt meg erre a célra, a Wlasics utcában (előbb Kórház, majd Kereszt utca) volt uradalmi épületet, a megyei raktárt, illetveannak egy részét, bérelte ki a város évi 240 Ft-ért kórház céljára, de ez is tulajdonképpen az elaggottak, dologképtelenek és elmebetegek gyűjtőháza volt, ahol még 211
