Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
majd a járásbíróság épülete lett. A „Szemkórház” építése alkalmával (1898) bontották le. A hadnagyi és alezredesi házon kívül az 1700-as évek végén még három tisztházat építettek a város részéről a mai Zrínyi, Kapitány és Hunyadi utcák által közrefogott nagy területen. Ezek emlékét őrzi még ma is a Kapitány utca (Halmi János, Herczegh István, Rákos János) [38/V. 593]. 1883. * Tized beosztás. A török hódoltság után a várost tizedekre osztották fel. Ezek voltak: 1. Tarján, 2. Tabán, 3. Nagy utca, 4. Kis utca, 5. Űj utca, 6. Újváros. 1890-ben szüntették meg a tized-beosztást, s a város helyette nyolc kerületre osztotta fel a belterületet, de tűzesetek alkalmával még az 1920-as évek elején is a régi tized számát kongatta a városháza tornyában a tűzőrség [3/1. 2, 41], 1884. Tízöles út. Sarkalytól Kerek-Szikáncsrzi vezető széles, egyenes és forgalmas külterületi út [11]. 1885. Tó. Lásd Hód-tó. 1886. Tóalj. Tarjánvégtő1 a Nazarenus (Tóth)-malomig s onnan Sarkaly felé a Hód-tó partja a Tisza szabályozásáig igen meredek, sok helyen szakadékos volt. Nagy víz idején áradások alkalmával, főleg ha erős D—DNy-i szél is fújt, a hullámok alámosták, szaggatták s elhabolták az É-i és K-i, több méter magas löszplató partját, melyen a város települt. A leomlott, leszaggatott földet az apadó víz lemosta, lehordta a mélyebb részekbe, s a part mentén keletkezett lankás részt nevezték ”tóalj”-nak. A belvíz szabályozása alkalmával a Hód-tavat lecsapolták, medrét kiszárították, s 1880-ban a meredek part előtt Tarjánvégtől a Bocskai utcáig felépítették a körtöltés téglaburkolatos részét, a „kőfalat” (1. ott), míg az alatta levő lankás részt, a TóaljdX kezdték beépíteni. A Tóaljat a Tó valamivel mélyebb, de már mezőgazdaságilag beállított részétől Tarjánvégtől a Cigölléng, kocsiút és a Tóalj utca választja el. A Tóalj- ban, a „Kőfal” alatt épült a közkórház elme- és tüdőosztálya, a Szőnyi utcai lejárótól a Cigöllérig a Botanikus kert (1. ott) és a Tó-alj utca szép lakóházakkal. A Tóalj és a Tóalj utca jellegzetes és nagyon szép városképet mutat. 1887. Tóalj utca. Oldalkosárban a Hód-tó lecsapolása, kiszárítása után, annak meredek partja mentén épült téglaburkolatos körtöltés alatt a Szőnyi utcai lejárótól a Bocskai utcáig települtek a Tóalj utca házai, melyek több méterrel mélyebben vannak, mint a körtöltés mögötti utcák házsorai. Igen szép, városkép jellegű házsor, megszakítva a „kőfalon” keresztül a „7o”-ba nyíló kisebb, s csak a gyalogosok részére, készített bolthajtásos, támfalas, lépcsős „kiskapuk”, illetve a szélesebb s csak tám- falas „kocsilejárók” által. A Tóalj utca kezdetén volt a gimnázium értékes és szép botanikus kertje, vele szemben pedig a Népkert (1. ott és még Kőfal sor alatt is) [13]. 1888. Tófarok (I.). A Barci-rét ÉNy-i csúcsát nevezték így, melyet a Tisza régi, éles kanyarulata fogott közre. K felől a Banda-fok határolta, míg D felől a Hosszú-tó nyúlt bele. Ma a Barci-rét legmagasabb pontja, melyet a Tisza áradásai alkalmával legjobban „hordja” fel. A környékbeliek főleg „Tűfarok”-nak nevezik (Pányi György). 1889. Tófarok (II.). A Hód-tó DNy-i megkeskenyedett végét nevezték így. Medre ma a Szöllő-halom mellett a Gyűlő és Téré között látható. Fenékmagassága 77,5 m körül van [6/28]. 1890. Tói-fődek. A múlt századi belvízszabályozás alkalmával a Hód-tó medre is kiszáradt, és hatalmas terület vált mezőgazdasági termelés céljaira alkalmassá. Ennek egy részét a Károlyi-uradalom a városi elöljárósággal együtt az 1862—63-években a házzal bíró lakosoknak kiosztotta. Ezek a kis (kb. 20 négyszögöles) földek voltak a „házutáni” földek. (L. Hód-tó alatt is). 1891. Toldi utca. A VII. kerületben a Kállay utcát köti össze a Bocskai utcával. Régen Susán egy részének forgalmát vezette le a Cigöllér partjára, a nagy kikötőbe. A múlt századokban Cigölléri lejárónak és Cigöllér köznek nevezték (Halmi János, 195
