Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
Halmi József, Jó Ferenc közlései). Rövid kis utca, régen a IV. tizedbe tartozott [13]. 1892. * Tompa. Középkorban elpusztult község. Határa Mágocs, Derekegyháza és Rárós között terült el, a mai Tompaháti-dülö területén. 1436- és 1456-ban mint puszta szerepel az oklevelekben. 1458 körül települt falu 1549-ben már község volt. 1553-ban 167 háza volt, de 1568-ban már csak 6. Később már nem említik mint alut. Emlékét őrzi a Tompa-hát, Tompaháti-dű/ő, Tompa-mocsár, Tompa-puszta stb. 14., 38/11. 440, 39/11. 9], 1893. Tompa-halom. A Tompa-hát 80,0—83,5 m magas térszínéből elég medeken emelkedik ki 86,5 m □ magasra. Határunkon kívül van a Tompai-gazdaság területén, az utóbbi években a szántások következtében meredekségéből is, magasságából is sokat vesztett [7], 1894. Tompa-hát. A rárósi legelő É-i határán kiemelkedő terület, mely lényegesen magasabb, mint a környező kéktói és rárósi legelők. Régen jó minőségű kaszáló és legelőterület volt. Ma egy része, mint Tompaháti-dülő, ármentesítve jó szántóterület. Legmagasabb része 83,5 m, legmélyebb részei 79,5 m-en belül vannak, a legmagasabb pontja a Tompa-halom. A Tompa-hát É—ÉNy felé, a derekegyházai és mágocsi földek felé lejt [7], 1895. Tompaháti-düllő. A határ ÉÉK-i részén, az Öthalmi-dűlőtő\ É felé terül el. K felé az Apróhalmi-dűlő határolja. Lakossága: 366, ebből ref.: 177, rk.: 187 [9]. 1896. * Tompaháti-ér. A Tompa-hát és Rárós vizeit gyűjtötte össze, és vezette le részben a Kék-tóba, részben a Kenyere-érbe. Hajdan bővizű, széles medrű ér volt, és nyomai ma is, főleg vizes időszakban, repülőgépről jól kivehetők [6/43]. 1897. * Tompa-mocsár. A Tompa-puszta legmélyebb része, melyről hajdan a Tom- pa-ér, főleg a későbbi eliszapolódása, elsekélyesedése folytán már nem tudta levezetni a vizet, így elmocsarasodott. Nád, káka, gyékény borította. Később mindjobban kiszáradt, elvíztelenedett, s legelőnek, kaszálónak használták. Ma ármentesítve jó szántóterület. 1898. * Tompa-puszta. A középkorban elpusztult Tompa község területét és környékét nevezték így. (L. ott). Legmagasabb része a Tompa-halom és Tompa-hát — valószínűleg itt volt a falu is —, vízgyűjtője pedig a Tompa-mocsár volt, s fölös vizét a Tompaháti-ér vezette le. 1899. Tompai-csatorna. A gorzsai rész káros vizeit gyűjti össze. A határral csaknem párhuzamosan haladó régi érmederben ásott csatorna, és a Hódtó-kistiszai-csa- tornába ömlik a vize [12]. 1900. Tompa útca. Külső-Tabánb&n a Lévay és János utcák összetalálkozásánál indul ki, és a körtöltésig tart. Szép, rendezett, széles és egyenletes utca, mely nagy részében a Hattyas-tó medrében települt. Régen az I. tizedbe tartozott, ma a III. kerület utcája. Régi neve még a múlt században is Csirke utca volt. Új nevét Tompa Mihály (1817—1898.) református papköltőtől kapta, aki a szabadságharc alatt tábori lelkész volt [13], 1901. Topa-ér. A Csúcs-tavat kötötte össze a Kistó-érre\, s egyúttal fölös vizét vezette le a Hód-tóba. Medre még az 1860-as években is a Csúcsi Nagy utca felől (a későbbi Újvilág utca közepén) Ny—K irányban vezetett. Régen itt igen mély és elég széles is volt, partja pedig meredek, s a beomlástól karókkal, gerendákkal erősített rőzsefonással védték. Rajta keresztül a közlekedés hidakon, pallókon történt. A Szarvas-kocsma előtt D-re fordult, s a Kistó-érvcX egyesülve DK felé a Kispiacon keresztül a mai Bocskai utcán a Cigöllérbe, a Hód-tó ÉNy irányú öblösödésébe vezetett. Az ér végső részét nem tudtam pontosan megállapítani, mivel ezen a részen a múlt században feltöltéseket végeztek. Idős emberek szerint a Topa-ér, a Szí. János szobor és az Új-templom, valamint a későbbi Majsai- és Neumann-házak között, az 196
