Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
mivel akkor még a főközlekedési út mellett volt, a betyárok nem látogatták, sőt elkerülték. (N. Kardos Imre, Pányi György). 1871. * Térei-töltés. A múlt századokban épített 402 öl hosszú töltés, melyet a Tisza szabályozása alkalmával a mai védtöltésbe építettek be. (Vekerdy Sándor). 1872. Tígér-hát. A Batidai-sík alatt, a Kárászos-rét és Lele község között levő magaslatot nevezik így. Ma már nem tartozik a vásárhelyi határhoz. Területét a 78,5 m-es szintvonal zárja be. Közepes áradások alkalmával régen nem került víz alá, ezért jó kaszáló, legelő, majd szántóterület volt. Régen főleg vásárhelyiek használták, kaszálták [6/23]. 1873. Tinógulya kútja. A derekegyházai határban a Lúdas-halomtól ÉK-felé jelzi az 1774. évi Vertics-féle uradalmi térkép. A kút, még az 1920-as években megvolt, de nagyon elhanyagolt állapotban (id. Lázár Lajos) [10]. 1874. Tisza bögye. A mártélyi vagy ányási átvágás következtében keletkezett holt kanyar felső, ÉK-i éles kanyarulatát nevezték így, főleg a halászok és környékbeli gazdák. (Nagy Kardos Imre, Pányi György) [38/1. 463], 1875. Tisza-hát. A Tisza mentén az áradások alkalmával lerakodó iszapból keletkezett, kiemelkedő földhátakat nevezték így, melyek csak nagyobb áradások alkalmával kerültek víz alá, ezért kiváló legelők, sőt helyenként szántóföldek voltak [3]. Mindszentről lefelé a Tisza bal partján vannak ezek a lerakódások, szélesen elterülve. A Tisza szabályozása után a hullámtérbe került részek már a közepes áradások alkalmával is víz alá kerülnek, így már legfeljebb kaszálónak használják (Pányi György). 1876. Tisza-sík (L). Öreg halászok a Tisza alacsony partvidékét nevezik így, melyet régen elsősorban, az áradás azonnal elöntött, s rajta sokáig állt a víz, „mög- feküdte”, ellentétben a partosabb részekkel, melyeket „Tisza-hát”-nak neveztek [6/16]. 1877. Tisza-sík (II.). A József császár korabeli katonai térkép XIX. 29. lapján mint a Batida-sík és a Keskeny-sík között elterülő vízállás van így jelezve, mely a Répás-hát területébe ÉK felé beöblösödik. 1878. Tisza-szél. A Tiszáva.1 párhuzamosan elterülő, mélyebben fekvő részeket áradások alkalmával leghamarabb borította el a víz. Tisza-síknak is nevezik. (L. ott). (Pányi György révész). 1879. Tiszai-lapos. Régen a Tisza és belvízszabályozás előtt a Rétet is nevezték így [3/62], 1880. Tiszai út. A Damjanich utca végétől kiinduló Mártélyi útból a Kincses temetőnél ágazik ki, s a Kenyere-ér hátjának lábánál Ny felé tartva a Körtvélyesi- csárdánál végződik (ma csendőrlaktanyánál), illetve innen a Tisza védgátján folytatódik Sártó felé az út, előzőleg átvágva a régi Kender-tó, majd Asott-Tisza medrét (1. ott), melyen hajdan erős fahídon vezetett át. A hidat a város gondoztatta. (L. Kendertó ér hídja) [11]. 1881. Tiszai út. Vasúti megállóhely a szentesi vonal mentén a Tiszai út keresztezésénél, a Népkert állomástól 2 km-re. 1882. * Tisztházak. A múlt századokban a városban elszállásolt katonaság tisztjei számára a város építtetett házakat az 1700-as években. Ezeket bútorral, ágyneművel és konyhafelszereléssel szintén a város látta el, bár ez nem lett volna kötelessége. Az első hadnagyi házat 1720 körül a régi, illetve első katolikus templom helyén építették fel. Az 1700-as évek közepe táján a Tarjáni Nagy utca „kapujában”, a mai Zrínyi és Kapitány utca sarkán levő és a Hód-tó partjáig terjedő nagy területen építettek fel egy tisztházat, mely rövidesen elnedvesedett, de 1773-ban emeletet húztak rá, és egy alezredes és családja részére lakásnak rendezték be. Fölszintjén volt a konyha, kamra és raktár, az emeleten pedig a lakás, melynek 6 ablaka volt a frontján. Ez az épület a mai közkórház területén állt, s a katonaság elvezénylése után magánház, 194
