Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
ÉNy felé fordulva a Barci-réten át a Tisza körtvélyesi kanyarulatának alsó részébe ömlött. A Téré és a Sártó közötti háromszögletű, félszigetszerű magaslatot nevezték Szakáll-szárítónak. (L. ott). A Barci-réten ágazott ki belőle a Holt-Téré (L. ott). A Régi-Szegedi út a Térén vezetett át, s a Tisza szabályozása előtt erős fahidat építettek rajta (L. ott). A Téré képezte a Kakasszék—Kútvölgy-ér folytatását a Hód-tó K—Ny-i részén keresztül. A J. cs. korabeli katonai térkép XIX. 28. lapján gondosan ki van rajzolva a Tére-ér, a rajta átvezető híd és a part mentén levő nagy fák. A nagy nyár- és fűzfák még az 1920—30-as években is megvoltak, s a hullámtérben már nagyon feliszapolódott meder vonulatát jóformán csak ezek a fák mutatták. Mai fenékmagassága a Hód-tói torkolatánál 77,5 m körül van. Nevezték Tej-erének is (L. ott) [6/42—43, 38/1. 79], 1864. Tére-hát (I.). A Tére-ér mentén még ma is feltűnő partos vonulatot nevezik így. Hidroeolikus képződmény, mely a vízszabályozás előtt, csak nagyobb áradások alkalmával került víz alá, ezért értékes kaszáló, majd szántó, konyhakerti terület volt s az ma is. A Nagy-rét 77,5 m-es szintjéből 79,0—80,5 m-ig is emelkedik □ [7], 1865. Tére-hát (II.). Külterületi rész a Tisza mellett, melynek határa Ny-on a Tisza védgátja, É-on a Régi-Szegedi út, K felől a Csárpateleki út folytatása a Bodzás- parti iskoláig, D-en pedig a szegedi vasútvonal. A Tisza szabályozása előtt áradáskor vízjárta terület, mocsaras rész volt, melyből csak a Tére-hát ja s a Kotac (L. ott) magaslata emelkedett ki. Ma legnagyobb része jó minőségű szántó [7]. 1866. * Tére-hídja. A Tére-éren a torkolatához közel vezetett át a Régi-Szegedi út a Tére-hídykn. Az ér széles és mély vizű volt, az út pedig igen forgalmas. Ezért a híd erős és teherbíró volt. A parton 2—2 sorban magas, keményfa-oszlopokon nyugodott a híd fenyőtörzsekből ácsolt gerendaburkolata, a 2—2 sor tartóoszlopokat ferde gerendamerevítések erősítették. A híd olyan magasan vezetett, hogy alatta a hajók is elfértek. Erős korlátja volt két oldalt. 1797-ben a mind nagyobb forgalom miatt újraépítették, és ekkor megerősítették (Nagy Kardos Imre, Pányi György). A J. cs. térkép XIX. 28. lapján gondosan ki van rajzolva a híd. A belvízszabályozás után, hogy a Téré folyása megszűnt, a híd is elvesztette jelentőségét, miután Szegedre a rövidebb „új” Szegedi út at építették. A hidat később lebontották. A Téré medrét áttöltötték. Az 1920-as években a töltéserősítési földmunkák során megtalálták a „hídlábak” maradványait, a szinte megkövesedett, megfeketedett tölgyfa gerendadarabokat. (Benes Gyula ig. főmérnök, Pányi György révész). 1867. Tére-köz. A Téré és Holt-Téré közrefogta sziget (Maczelka Gábor). L.: Tére-sziget. 1868. Tére-sziget. A Téré és Holt-Téré által közrefogott partos terület a Barci- réten. Szabályozás előtt közepes vízállás idején is még szárazon maradt, ezért szántották is, és kiváló kaszáló volt, szabályozás után pedig jó termőterület. (Pányi György). L. Tére-köz. 1869. * Tére-torok. A Tére-ér a Tisza körtvélyesi kanyarulatának alsó részébe ömlött. Széles, jól kiképezett és mély medrének széles, tölcsérszerű torkolata volt, melyen át hajókat és tutajokat úsztattak be a Hód-tóba, Vásárhelyre. Torkolatától nem messze vezetett át rajta Téré hídjan a Régi-Szegedi út, s mellette épült a Téréi v. Hámszárltó-csárda. A Téré torkolata kiváló halászóhely volt, s környékén hajdan sűrű halásztanya-település volt. (Maczelka Gábor, Pányi György, ez utóbbinak apja, nagyapja is téréi halászok voltak). 1870. * Térei-csárda. Kisebb csárda volt a Tére-torok és a híd között. Főleg a környéki halászok és a Régi-Szegedi úton közlekedők, fuvarosok, tutajosok és hajósok látogatták. Környéki idős emberek közlése szerint nagyon rendes, jó hírű csárda volt, 193
