Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
sok alkotása közül a Tisza és a belvízszabályozás áldásaiban városunk közvetlenül is nagy mértékben részesült [13]. 1730. Széchenyi útca. Újvároson a második ÉNy—DK-i irányú hosszú utca, melyik a Fáncsy utcából a körtöltésig, illetve a Virradat sorig tart. Régen az V. tized, ma a VIII. kerület utcája [13], 1731. Szék. A vásárhelyi nép székeknek az olyan területeket nevezte, amelyek hajdan nagyobb kiterjedésű sekélyebb tavak vagy „elhagyott” mederrészek voltak, lassankint kiszáradtak, s ilyenkor medrükben kivirágzott a sziksó. Ilyenek voltak: Boros-, Görbe-, Hosszú-, Kakas-, Király- és Péró-szék. L. részletesen külön-külön a leírásukat [37]. 1732. Szék-halom. A szentesi vasút és a Mártélyi út keresztezésétől K felé 5—600 m távolságra, mint jelentéktelenebb emelkedés van feltüntetve A, O 87 m □ 82,0 m. A terepen tavaszi hóolvadás idején repülőgépről nézve, mint ovális kiemelkedés látható a vizes területen. Tulajdonképpen a Feketehalmi-, Darvasszéki-, és Barattyos-dűlőkben K—Ny-i irányban párhuzamosan haladó, húzódó dűnesorozat Ny-i kiemelkedőbb végződése. A J. cs. térképen nincs feltüntetve, s Szeremlei sem említi [7]. 1733. Székhalom-düllő. A határ É-i részén Mártélytól K-re É—D-i irányú dűlő. Ny felé a Feketehalmi-dülö határolja. Lakossága: 145, ebből ref.: 129, ev.: 14 [9]. 1734. Szék-pad ~ Szék-padka. (Szik-pad, Szik-padka). A határ K-i részén, főleg a Bogárzók és a pusztai Fehér-tó meredek falú, alacsonyabb, földhátszerű kiemelkedéseit hívja így a vásárhelyi pusztai nép. Nagyobb víz idején víz alá kerül, s ilyenkor a sziksót lemossa. Régen legelőknek használták, újabban a belvízszabályozással víztelenítették ezeket a részeket, s kezdik „szelídíteni”, mezőgazdaságilag hasznosítani. (Karasz Péter, Gregus Máté közlése). 1735. Szék útca. Tabán széles, de vakon végződő utcája. A Lévay utcából indul ki, keresztezi a Botond utcát, de a Pálfy utcát nem éri el. Teljes hosszában a lecsapolt, kiszárított Hattyas-tó 78,5 m-es szintjéhez épült, illetve települt. Azért maradt vakon, mert mikor az uradalom mérnökei kijelölték az új utcákat, akkor a tó magasabb partján zárt sorban már kiépült régen a Cserép, a mai Pálfy utca, s nem akarták már a régi, útba eső házakat és telkeket kisajátítani (mai Pálfy u. 20. és 22. szám). A szomszédos, régen szintén így vakon végződő Kalap utcát már kinyitották, de csak a Pálfy utca 32. és 34. számú házak közti keskeny sikátorral. A Szék utca régen a II. tized, ma a III. kerület utcája [13]. 1736. Szél (I.). A külterületeken, dűlőkben a szomszédos határrészekig nyúló területeket nevezték széleknek (pl. Földeák-, Mártély-, Nyomás-, Puszta-, Tanyaszél) L. ott [3]. 1737. Szél (II.). Ugyancsak szélnek nevezik még a vásárhelyiek a folyók, tavak főleg szelíden kiemelkedő partjait (pl. Porgány-szél, Katra-szél, Téglás-szél, Tisza-szél stb.). Lásd. külön-külön. 1738. Szél (III.). Szélnek nevezik még a nagyobb, fontosabb utak mentét is (pl. Erzsébeti útszél, Csomorkányi útszél, Rác útszél, Szentesi útszél stb.) (L. ott). Megjegyzem, hogy útszél helyett gyakran az „útfél” elnevezést is használják (pl. Rác útfél, Szentesi útfél stb.). 1739. Szél János kútja. Az Újvárosi-puszta ÉNy-i részében jelzi a Vertics-féle nagy térkép 1774-ből. Állítólag még ma is használják (Varga Imre) [10]. 1740. Szélmalmi-csatorna. A Nagykeresztúti-csatorna K felőli mellékága, mely főleg Fecskés és Csárpa káros vizeit szedi össze. Nevét még a múlt század elején a közelében levő Szabó-féle szélmalomról kapta (Greguss Máté) [12], 1741. Szél útca. Tarjánvégen az Egressy utcától a László utcába, vezet, nagyjában 178
