Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
víz olyan nagy és mély gödröt ásott, mosott ki, hogy nyoma, mint állandó, mély vizű tó még ma is megvan, s rendszeresen halásznak is benne. Ezt Petresi-tónak hívják (L. ott) a halászok. (Pányi György közlése). A katonai térképeken is pontosan fel van tüntetve a gátszakadás helye, a keletkezett tó s a kiáradó víz felfogására épített félköralakú lokalizációs gát. Repülőgépről nézve is nagyon szépen látszik még mindig (1929—1935) a gátszakadás helyén a nagy kimosásban, főleg nedves időben összegyűlő víz [12]. Petres szláv szó, átkelőt jelent [38/11. 246]. 1443. * Petres-fok. A Petres-mocsár, -rét vizét vezette a Jobb-szénaháton át a körtvélyesi-kanyar felső részébe. Mivel a fok nagy része ártérbe került, áradások alkalmával a régen mély és széles, bővizű fok medre lassan feliszapolódott. Az 1910-es években még a partját szegélyező fűzfák mutatták K felé ívelő medervonulatát. (Pányi György révész helyszíni közlése). 1444. Petres gátja. Túl a Tiszán a J óbb-szénahát (1. ott) védelmére emelték még a Tisza szabályozása előtt. 1445. Petres síkja. A régi Petres-mocsár lankásan emelkedő, partos részét nevezték így (N. Kardos Imre, Pányi György). 1446. Petrési-sziget. A Körtvélyesi-szigetet, vagy J óbb-szénahátat nevezik így is. Területén volt a Petres-mocsár nagy része (Pányi György). 1447. Petrési-tó. Az 1879. évi gátszakadás alkalmával, a kitóduló víz a szakadás helyén mélyen kimosta a talajt, s ott egy mélyvizű tó keletkezett, melyet az ottani halászok Petresi-tónak neveztek el, és sokáig jó halászóhely volt. (Pányi révész közlése) [6/27]. 1448. Pékházak. Vásárhelyen, mielőtt a Serházat kaszárnyává alakították át, a katonákat a lakossághoz szállásolták be, s kevés „élelmezési pénz” ellenében kötelesek voltak a katonákat élelmezni. Ez igen sérelmes volt mind a katonákra, mind a lakosságra nézve. A katonák nem voltak megelégedve a lakosságnak bizony sokszor igen silány kenyerével és a gyatra kosztjával. A lakosság pedig a katonák zaklatása és követelőzése miatt panaszkodott. Ezért a város a katonák részére külön, ún. pékházakban süttette a kenyeret. Ilyen „pékház” volt Lágerban, a mai Dáni utcában a kaszárnyától nem messze (Halmi József közlése), Tarjánban a Malom utcában, akkor még „Kétmalom” utcában (Pócsy Jenő, id. Dezső József), Tabánban a régi Csatorna utcában (Tűhegyi Sándor). Később a város a katonaság jobb ellátása érdekében természetbeni járandóságot adott ki, amelyet a szállásadóknak kellett megfőzniük. 1449. Péró-szék. Az elpusztult Férged falu határának egy bozótos területe volt, ahol Kopáncs, Komlós, Tótkútas és Kétegyháza határa összeért. Nevét az 1736-ban kivégzett Péró lázadó főnökről kapta [38/V. 750], Péró, teljes nevén Szegedinác Jovanovics Péró (1655—1736) a bécsi kormány rác határőrségi kapitánya volt, feladata a kurucok irtása volt. Péró szövetkezve a magyar elégedetlenkedőkkel, fegyvert ragadott. A rácok hűtlenül a magyarok ellen fordultak, mire az osztrák csapatok szétverték őket, és Pérót a főcinkosokkal együtt kerékbe törték [Pesti Hírlap Lexikona, 838]. 1450. Piaci-kút ~ Bakay-kút. Az első ártézi közkutat a város megrendelésére Zsigmondy Vilmos megbízásából Zsigmondy Béla fúrta a város főterén. Nagy jelentősége volt ennek az Alföldön első kútnak, hiszen eddig a lakosságnak zöme a Hód-tó- nak legtöbbször posványos vizét itta, és a szinte évente megújuló járványok, fertőző betegségek ugyancsak tizedelték a lakosságot. 1878. október 9-én kezdték meg a fúrást, s 1880. június 28-án este 6 órakor adták át ünnepélyes keretek között a kutat. 197,8 m mélyből jött fel a víz, 24 óránként 94 2541, 19°-os vizet adott. A kút fölé díszes homokkőmedencét állítottak, közepén négyszögletes oszloppal, melynek felső 149
