Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
1157. * Lófogó-ér. (I.) Hajdan a Nagy-szigetbö\ Kishomok irányában vezetett a Hód-tóba. Medre széles és lapályos volt. Kis víz idején sáros és mocsaras, nagy víz idején pedig a Bese-érrel is összefüggött. Nevét onnan kapta, hogy a medrében volt vastag, ragacsos iszap az átkelő kocsit, lovat nagyon „fogta” (Bagi Béla, Pócsi Jenő) [6/39]. 1158. * Lófogó-ér (II.) A pusztai Fehér-tóból széles, lapályos, mocsárszerű ér vezetett a Nagy-Bogárzó ba, melyet szintén Ló fogó-ériíek neveztek. [6/39]. 1159. Lógér. Régi városrész, a mai Dáni utca környéke. Az 1700-as évek elején a Kútasi út és Susán közti terület lakatlan rét, legelő és nádas volt, melynek közepe táján a Kistó-ér vize folyt a mai Búvár utca helyén a mai János tér felé. Az 1750-es években a Károlyi uradalom a szomszédos községekből sok idegen, főleg katolikus családot telepített Vásárhelyre, és 1770-ben itt jelölt ki területet a letelepítésükre. A telepítés a Kútasi út felől kezdődött, azzal nagyjában párhuzamosan kialakult a Lógeri Nagy utca (1. ott), s ez a rész volt a Nagy-Lóger, mely a Kistó-ér É-i partjáig tartott. Amint a Kistó-ér állandó vize megszűnt, és medrét kezdték töltögetni, az É-i partjától is megindult a település, és girbe-görbe utcákkal, vakközökkel megtörtént az összeköttetés Susánnal. Ez a rész volt a Kis-Lóger. (Halmi József volt lógeri és Herczegh István susáni lakos közlése). Lóger elnevezés onnan származott, hogy az idegenből idetelepítettek a végleges lakóhelyek kiutalásáig, engedélyezéséig ezen a területen „lágereztek”. 1160. * Lógeri Nagy utca. A vásárállásról vagy Vásártérről indult ki ÉK irányban. Ez volt a tengelye a településnek, ma kisebb-nagyobb rendezések után Dáni utcának nevezik (Halmi József, Herczegh István) [13]. 1161. * Lőrinc-ér. Hajdan két ággal kezdődött, egyik ága a Csalányossal volt összefüggésben, s annak D-i részéből indult ki, a másik ága a Kövesd-érből szakadt ki. A két ág egy szigetet fogott közre, és innen medre a Kingéc-földön át a Hosszú-tó vize mellett elhúzódva a Porgány-érbe ömlött. Medre jól kiképezett, széles, mély vizű volt, így a Porgány-ér és Hód-tó között hajózásra is használták. Lőrinc János erének is nevezték. 1162. * Lőrinc János-ere. Azonos a Lőrinc-érrel. 1163. * Lőrinc szigete. A Lőrinc-ér két ága közrefogta, s a Csalányos- és Kövesd-ér által határolt partosabb rész, mely hidroeolikus eredetű. A belvízszabályozás előtt közepes vízmagasság idején is még szárazon maradt, ezért jó legelő, kaszáló volt, ma pedig jó szántóföld. 1164. * Lőrinc-torok. A Lőrinc-érríek a Porgány-érbe ömlését nevezték így a belvízszabályozás előtt. Itt széles és mély volt az ér medre, s a víz is bőséges volt. Csónakok, sőt nagy víz idején a kisebb hajók is közlekedtek rajta. (Benes Gyula ig. főmérnök helyszíni közlése). 1165. * Lövölde. Az 1890-es években építették a Népkert DK-i sarkában a kanális partja mellett. Téglaépület, mögötte lőpálya, végén golyófogóval. A lőpálya két oldalán és a végén magas kerítés volt. 1166. * Lucskos temető. A régi kiszáradt Hattyas-tó medrében volt ez a régi temető a mai Szentesi utcáról a Jókai, annak idején Kontrászki utcáig terült el. Mély fekvése és a magas talajvíz miatt nedves terület volt, és innen a találó neve: „lucskos”. Hattyasi temetőnek is nevezték. Fejérváry szerint a mai zsinagóga környékén volt, de ez tévedés, mert az, amire hivatkozik, az Ó-Arany temető lehetett a Szarvason túl [20/470]. Lásd még Hattyasi temető alatt is. 1167. * Lúdas-ér. A Kék-tó vizéből Kerekegyháza és Ördöngős-puszta környékén szedődött össze, és kezdeti részét a Szentesi út vágta át a Lúdas-halomnál. Ny felé haladva medre szélesen elterült, és felvette a szegvári és mindszenti határ vizeit is. 122
