Bodnár Béla: Hódmezővásárhelynek és környékének földrajzi nevei - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 7. (Szeged, 1983)
II. A földrajzi nevek részletesebb ismertetése
nyékét. Ekkor Kovács Józsefné sz. Zimmermann Anna egy tizenhatágyas kórteremmel bó'vítette a kis szanatóriumot. Utána Bereczk Péterné sz. Spuller Róza szintén saját költségén egy hatágyas kórteremmel bővítette, és így 26—28 ágyas intézménnyé fejlődött. Az Egyesület fölajánlotta az akkor már korszerűbb intézetet az OTI központjának, hogy a nyári hónapokra beutalásokat elfogad. Az OTI megbízottja megvizsgálta a szanatóriumot, s azt megfelelőnek találta. Attól kezdve megindult a fizetőbetegbeutalás is. így az intézmény fellendült. Akkor az élén egy főorvos volt, aki a városban lakott, s hetenként kétszer járt ki a betegeket meglátogatni és állapotukat ellenőrizni. Volt még 2 ápolónő, 1 szakács, 1 takarítónő és 1 mosónő. Ekkor még a szanatórium csak a nyári hónapokban: május 1-től október 1-ig működött, és mindig csak egynemű betegeket kezelhettek. Télre a betegeket hazaküldték. Egyidejűleg megkezdték a terület egy részének szakszerű fásítását és parkírozását, a többi részét pedig mezőgazdaságilag hasznosították. A szanatórium fekvése ideális volt, mert az országúttól kb. 2 km-re feküdt, pormentes területen, viszont a Kútvölgyi-gyógyintézet vasúti állomás közvetlenül a szanatórium előtt van. Miután az intézetnek sok szántóföldje is volt, a betegélelmezést saját hatáskörében biztosította. A szükséges kenyérgabona bőven megtermett, 30—40 disznó hizlalására a moslékon kívül elegendő kukorica is termett. A szakszerű kertészet a konyha részére a zöldségféléket, a parkok részére pedig a virágokat, díszcserjéket adta. Az újabb építkezések eredményeként a beteglétszámot évről évre tudta emelni az Egyesület. Az új, valamint a régi épületekbe is Kalmár Zsigmond rostagyáros saját költségén vezettette be a villanyáramot. 1934-ben dr. Szabó Elemér városi aljegyző a szanatórium szomszédságában levő 10 hold földjét mintaszerűen befásítva, bekerítve a Szanatórium Egyesületnek ajándékozta. Mindjobban megindult a betegforgalom, a betegallátás pedig országos viszonylatban is a legjobbak közé tartozott, és a jó gazdálkodás eredményeként gyarapodott az Egyesület vagyona is, úgyhogy most már állandó alorvost tudott alkalmazni bentlakással. Közben a városban a Bercsényi utcában házat vásárolt, és benne tüdőbeteg-gondozó intézetet rendezett be külön szakorvos vezetésével. Ugyanakkor Simonyi utcában a Kistó-ér partjához közel egy fekvőbeteg-csarnokot emeltetett, így ezzel már 120 ágyasra nőtt a szanatórium befogadóképessége saját erejéből, jövedelméből és a tagok áldozatos jótékonyságából. Az Egyesület vezetősége: elnök, pénztáros, számbizottsági elnök, ellenőrjegyző és 20 tagú választmány. Az Egyesületnek 140-150 tagja volt, akik havi 4 Ft tagsági díjat fizettek. A tisztviselők a nemes cél érdekében fizetés nélkül végezték munkájukat. Fizetéses alkalmazottak voltak: 1 főorvos, 1 alorvos, 1 gondnok, 1 szakácsnő, 3 kézilány, 1 portás és 1 fűtő. 1947-ben a Szanatórium Egyesület megszűnt, és a szanatóriumot teljes berendezéssel együtt a Városi közkórházhoz csatolták mint annak egy osztályát (Dr. Orsai Antal írásbeli közlése.). 1101* Kútvölgy-szék-ér. AKakasszék-érnek a mai Kakasszék-tó környékén erősen kiszélesedett és hajdan mocsaras medrét nevezték így. Partos részein és a Kútvölgy rész hajdan vízmentes magaslatain több helyen bronz és korai Árpád-kori leleteket találtak [2/115, 183], 1102. Kútvőgy-szék-ér-düllő. A határ ÉK-i részén a Pusztaszéli úttól K-re a Kishalmi- és Kápolna-dűlők között terül el. Ny felől a Vöröshalmi-, K felé a Pósahalmi- dűlők határolják. Lakossága 137, ebből ref: 70, ev: 9, r. k.: 58 [9], 1103. Kutya-fenék. A mártélyi és körtvélyesi átvágás, illetve kanyar, valamint 116
