Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Imre Mihály: Iskolakultúra Hódmezővásárhelyen a XVIII. század közepétől 1848-ig
A század derekán a város egész kommunitása kedvezőtlenebb helyzetbe kerül. A Pető—Törő mozgalom (1753—54) után a Károlyiak fokozatosan robotra szorítják a vásárhelyieket, csökkennek a mezővárosi önkormányzati jogok, erősödő ellentét alakul ki a tanács és az iskolatartó református egyház között, aktivizálódik a szaporodó népességű katolikus egyház. Mindez tükröződik az iskolai viszonyok alakulásában is. 1747—57 között minimálisra csökkent a partikula működése, a rectorok munkája akadozik, egyre kedvezőtlenebb anyagi körülmények közé kerülnek. Tatai István tíz éves rectorkodásáról ezért írhatta az uradalmi tiszt földesurának: „Az itt való professornak feles marhája volt, most is feles vagyon, mivel nem professorko- dott, hanem majorkodott és kupeczkedett, s vagyon is valami 3000 forintja a kit itt keresett...”7 II Iskolakultúra a század derekától a 90-es évekig A század második felében több tényező erősen módosítja az egész oktatásügy szerkezetét, rendjét. Közülük ötöt kell számba vennünk: az iskoláztatás helyi föltételeinek változását, a református tanügy alakulását, a Ratio Educationist, az elemi fokú oktatás helyzetét, végül a katolikus iskoláztatás fejlődését. 1. Az iskoláztatás helyi föltételei 1747—57 között fokozatosan romlottak. Részint e hibák kijavítására, részint más egyházkormányzati célok érdekében 1757-ben Füredi Sándor és Szönyi Benjamin református lelkészek kezdeményezésére megalakítják a konzisztórium testületét. A következő főbb iskolaügyre vonatkozó határozatokat hozták: „A konzisztórium tanácskozásának tárgyai lesznek mindenféle üdvös intézkedések, mellyek eddig elhanyagoltattak, mellyek az egyházat és iskolákat célozzák... Az iskolák látogatása részint testületileg, az egész konzisztórium által történik, részint a lelkész urak által, kik e kötelességet minden héten teljesítendik... A szülők e konzisztórium által köteleztetni fognak arra, hogy gyermekeiket huzamosabban taníttassák és járassák iskolába, mint ekkorig e község megsirathatatlan kárára történt, melyben fájdalom, a polgárok nagyobb része éppen olyan tudatlanságban nő fel, mint amilyenben született. Hogyha pedig a szülők a konzisztórium intésének nem akarnak engedelmeskedni, arra kénszerítő eszközökkel...is szoríttatni fognak... A lelkészi s főleg iskolai épületek kijavíttatását, mellyek ez idő szerint összeomlással fenyegetnek, a konzisztoriális szék erősen elhatározza s azt foganatosítani is kívánja...”8 Eszerint Szőnyiék elhatározták az iskolai fegyelem megszilárdítását, fokozott felügyeletét, anyagi segítését. Kísérletet tettek arra, hogy bővítsék az iskolai oktatásba bevonhatók létszámát, a határozat szövege szerint elsősorban az elemi fokú képzésre gondolhattak. Az 50-es évek határozatai nem válthatták be a hozzájuk fűzött reményeket, mert az 1760-as évek esperesi látogatásai hasonló feladatokat fogalmaznak meg még szigorúbban. Legnagyobb súlyt továbbra is az elemi fokú oktatásra helyeznek, továbbá ez azt is bizonyítja, hogy kibontakozóban volt az alap és középfokú képzés elkülönülése. „Anno 1765. 19. Januarii... deliberaltattak: I. A Szülék, Törvénnyel is, és külső belső elöljárók Auctoritások által adstringáltassanak gyermekeik Oskolában járta- tására, a’ leg szegényebbek is, leg alább addig, míg jó olvasókká lesznek, az Hit ágazatait, s könyörgéseket meg tanulják. A kik ezt meg nem fogadják a szülék közzül, 7 Futó Mihály: A hódmezővásárhelyi Ev. Ref. Főgymnasium története, Fíód-Mező- Vásárhely, 1897. 41. 8 Ref. egyh. presbitériumi jegyzőkönyv, I. 19—22. (Továbbiakban: Pb. jkv.) 131
