Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Imre Mihály: Iskolakultúra Hódmezővásárhelyen a XVIII. század közepétől 1848-ig
halottyaik el ne temettessenek Oskolai személyek által ... concludáltatott, hogy ez a rendelés szorossan meg tartassák ... III. Az Oskolai Tanítók bére, ha azt a szülék egyszeri kétszeri kérésre meg nem adják: Bíró hatalmával mulhatatlanképen megvétessék ... VII. Ad compensam restantiarum e cassa Ecclesiae bonificaltassék a Tanítók fizetése ... IX ... mind a fiúi, mind Leányi oskolákban tovább járjanak fel a gyermekek ... 1766 ... Ezek rendeltettek: I... Laistroma légyen azon gyermekeknek számok felől ... tudva lévén és szem előtt forogván, azok az Oskolákban jártatásra szorgalmaztassanak ... IV. Az oskolákban tanuló gyermekek száma tellyes szívvel lélekkel, s minden erővel promoveáltassék...”9 Az 1760-as évektől országos rendelkezések nehezítik a város és az egyház iskolatámogatói tevékenységét. Debrecenben már 1752-ben megtiltották a városi támogatás elfogadását. 1767-ben rendelet érkezik a vármegyétől Vásárhely tanácsához, amelyben keményen megtiltják a deákok korábban szokásos élelmezését, segélyezését: a soros főzetést (coquia), bor-, gyapjú- és báránycantálást, mendicalast. Az egyház és a város képviselőt küld a megyegyűlésre érdekeik védelmére. Erről ír Füredi Sándor prédikátor Szilágyi Sámuel superintendensnek: „...A minap ... Kegyelmednek, oskolánk dolgában hozzánk küldött informatioját vettük s alázatosan köszönjük ... Voltának ott (ui.: a vármegyei gyűlésen) nékünk expressusaink, kiknek szájokban s kezekbe adtuk mit cselekedjenek ... Elég az hozzá, hogy a mi ratiónknak a T. N. Vármegye előtt semmi haszna nem vala, mert a sok disputatiok után is csak azt végezték, amit akartak, mely deliberatumnak summája ez: Mostantól fogva a deákság az eddig nyert főzetést ne kéregesse és ne szorgalmazza kitiltás büntetése mellett, a főző pedig a megye házipénztára javára fizetendő 12 frt birság terhe alatt főzni ne merészeljen...10 mert úgymond sokan panaszkodnak arról, hogy a német mellett a deákot is kell tartani. Mi mit cselekedjünk, mégis függőben vagyunk, fun- dusról gondolkozunk, mely már is szépen szaporodik. így talán nem is éheznének annyit deákjaink, mint szoktak a coquia mellett...”11 Bár az intézkedést a város csak részlegesen tartotta be, mégis erősen megcsappantak az iskoláztatásra fordítható jövedelmek. Ezért határozzák el, hogy „fundusrólgondolkozunk", vagyis alapítványokkal pótolják az elvesztett jövedelmet. Korábban is szokásban volt, hogy a végrendelkezők kisebb-nagyobb összeget, természetbeni javakat hagytak a református egyháziskola segítségére. 1730—90 között 345 végrendelkező közül 190 hagyott testamentumában valamit a református egyházra, hogy az szabad belátása szerint használja föl a hagytékot, 37 hagyakozó pedig konkrétan az iskoláztatást kívánja adományával támogatni, mind a latin iskola deákjait, mind az elemi oktatás iskoláit.12 1770-től nő az adományozók száma és az adományok összege, mivel ezzel kívánták pótolni az iskola ellátásához szükséges javadalmakat. Török Ferenc uradalmi ügyész 100 forintot adományozott a fundusra és 1771. januárjában kelt alapító levelében kikötötte, hogy „azon summa állandókép megmaradjon, hanem annak törvényes interessé for- díttasson a Deák ifjaknak tápláltatásukra.”13 Az alapítvány összege 1771-ben már 9 Uo.: I. 147—151. 10 A vármegyei határozat eredeti szövege: Ne a modo deinceps, juventus cocturas hactenus observates emandicet exigat, sub poena eliminationis, coquens autem sub poena 12 Rf. cassae domesticae per Judlium referendorum coquere audeat. Révész Imre: Adatok a holdmezővásár- helyi ref. főgymnasium történetéhez, Magy. Prof. Egyh. és Isk. Figy. 1874. 399—400. 11 Uo. 12 A végrendeletek a Csongrád megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Fióklevéltárában találhatók „Testamentumok” jelzés alatt. (Továbbiakban: CsmL HF). 13 Szeremlei Sámuel: A hódmezővásárhelyi református egyház története, Hmv. 1938. II. 235—236. (Továbbiakban: AHRET). 132
