Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Petrovics István: A szegedi vár korai történetéhez

ben történt nádorrá tétele után Nápolyi László felléptetésével hatalmuk mentése céljából nyílt, királyellenes akciót indítottak el.35 A felkelés, melynek élén a legtekintélyesebb mágnások álltak, országos jellegűvé terebélyesedett, s a hatalmasok mellett részt vettek benne azoknak a családoknak a leszármazottai is, amelyeket vagyonuk, vagy származásuk révén a kiválók között tartottak számon a 14. században.36 A Szeri Pósafiak az utóbbiakhoz tartoztak. Nápolyi László minden nehézség nélkül megszerezhette a szegedi várat, hiszen Csáki Miklós és Marcali Miklós, akikre Zsigmond korábban rábízta az alföldi és a délkeleti megyék — köztük Csongrád — igazgatását,37 s akiket 1402-ben erdélyi vajdákká nevezett ki38, egy időre az ellenkirály oldalára álltak.39 Zsigmond maradék híveivel azonban hamar úrrá lett a helyzeten és leverte a felkelést. Nápolyi László adománya így érvényét vesztette, s a szegedi vár újra visszakerült a király kezére. A felkelés elbukását követő években Zsigmond kedvelt hívének, Ozorai Pipónak a fennhatósága alá tartozott a castrum. Ozorai az ország délkeleti részében alakította ki kezdetben hat, 1408 után pedig hét, sőt egy időben nyolc megyét, és vagy tizenöt-húsz király várat magában foglaló kormányzati egységét. Az Ozorai igazgatása alatt álló királyi várak — köztük Temesvár, Világosvár, Sólymos, Szeged, Zsidóvár, Keve és Haram — képviselte hatalom lehetővé tette Zsigmond számára, hogy akaratát korlátlanul érvényesítse az ország délkeleti felében.40 Az okleveles adatok egyértelműen arról tanúskodnak, hogy Ozorai aki egy nagy kiterjedésű dominiumrendszer keretein belül több megye ispánságát viselte, külön várnagyok segítségével igazgatta a kezén levő királyi várakat, így Szegedet is.41 Ozorai Pipó 1426. decemberében bekövetkezett váratlan halála viszont nehéz helyzetbe hozta Zsigmondot, mivel nem tudott megfelelő embert állítani az egykori temesi ispán helyébe. Ozorai hatalmas dominiumrendszerét átmenetileg kénytelen volt szétdarabolni. így került Temesvár az idősebb Rozgonyi István kezére, s ezért bízta Zsigmond Kévét Hé- dervári Lőrincre, Krassó megyét a Harapki Botos testvérekre, Arad megyét Pálóci Imrére, Csongrád megyét és a szegedi sókamarát Várdai Miklósra, a Szörényi várakat pedig Marcali Imrére.42 A 15. század eleji oklevelek közvetlen információt ugyan nem hagyományoztak ránk, de a közvetett adatok alapján feltételezhető, hogy ebben az időszakban a megye és a sókamara ispánsága, valamint a castrum várnagyi tisztsége összekapcsolódott, és egy ember látta el ezeket a feladatokat.43 A bírói és az alvárnagyi tisztség összekapcsolódására viszont korszakunkból nem maradt fenn adat. Bizonyosra vehetjük tehát, hogy ebben a periódusban a város és a vár igazgatási szervezete egymástól függetlenül működött. E korszakból a várra vonatkozó utolsó forrásunk az 1437. évi várjegyzék.44 Adatai arról tanúskodnak, hogy Zsigmond halálakor Guti Ország János és Kátai László tartotta pro honore (tisztségül) a szegedi várat, melynek történetében két évvel később, 1439-ben következett be újabb

35 Mályusz Elemér: Zsigmond király központosító törekvései Magyarországon. Történelmi Szemle 1960. 170.

38 Engel: i. m. 42.

37 Uo. 40.

38 Uo. 41.

39 Uo. 43

4,1 Uo. 51.

41 Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltár (továbbiakban Dl) 92 445.

42 Engel: i. m. 79.

43 E három tisztség ilyetén összekapcsolódásának gondolatát Engel Pál fogalmazta meg (uo. 176.). Az előkerült forrásanyagban azonban csupán a csongrádi ispáni és a szegedi várnagyi, illetőleg a csongrádi ispáni és a szegedi sókamara ispáni tisztségének összetartozására találhatók egyértelmű adatok.

44 Thallóczy Lajos: Magyar várak 1437 körül. Archaeohgiai Közlemények XII. 112—114. Újabb kiadása: Engel: i. m. 197—204.

58