Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Varsányi Péter István: Részletek Hetvényi István 1848-as honvéd emlékirataiból
a szoba közepén a széken ülve — az érvágás alatt meghalt. Az alorvos — egy fiatal zsidó — megvágta az erét, de vér nem jött; kérdezte tőle oláh nyelven, hogy jobban van-e? amire a főorvos felelt: „már jobban van”. Meghalt. Itt a kórházban értem meg születésem napját, február 6-át. Ekkor voltam 22 éves. Minden nap hoztak új betegeket a kórházba, s hogy ezeknek helyet ürítsenek, a kevésbé veszélyes betegeket és lábadozókat elszállitották Makóra, néhány nap múlva pedig Hódmező Vásárhelyre. Engem is felkérdezett a főorvos német nyelven, hogy nem akarnék-e Makóra menni; de én mondtam, hogy még igen gyenge vagyok. Néhány nap múlva azonban már elmehettem én is Vásárhelyre. Délután mintegy 3 óra tájban indultunk kocsikon, s késő este lett, mire Vásárhelyre értünk. Itt egy urasági majorban4 5 a juhakol volt kórházzá átalakítva. Az akol közepén voltak végig vaslemez kályhák alkalmazva, a falak mellett pedig kétfelől végig voltak az ágyak, úgy mint ezek a kórházakban és a kaszárnyákban állni szoktak az ágyfejjel falfelé fordítva. Másnap, mint a kórház új betegei, délben csak levest kaptunk; pedig ekkor már nagyon éhes voltam. Az ezután következő napra már rendelt az orvos becsináltat számomra. Én kértem az orvost, hogy adjon fél portziót; de ez egy zsidó, azt mondta: „hát nem elég a becsinált egy bhetheg embernek?”. Itt a mellettem jobbról fekvő betegnek az orvosságát a betegápoló egy másik beteg orvosságával, amely külsőleg sebre való volt, elcserélte, aminek következtében a szomszédom meghalt. Az orvos nem tudta meg, hogy mitől halt meg. Ezen juhakolból néhány nap múlva átszállítottak engem a református gymna- siumba, mely szinte kórházzá volt átalakítva. A gymnasium mellett van az egyik református templom,6 melynek tornyában van egy óra, amelyről azt mondják, hogy még azon korból való, midőn a török Magyar- országon volt. Ezen órának van egy csengettyűje, mely mielőtt az óra ütne, mindég egyet csenget. A másik református templom6 szolgál egyszersmind vigyázó toronynak. Egyszer délután egy óra tájban elkezdték mellettünk a torony nagy harangját kongatni. A városban tűz ütött ki; de egy félóra alatt eloltották. Mi nyugodtan hallgattuk a kongatást, mert a tűz tőlünk messze volt. Azon szobában, amelyben én voltam, volt a betegek közt egy Dommiguel ez- redbeli7 baka; ez éjjel egyik betegápolónak a pénzét a zsebéből kilopta. A gyanú a másik betegápolóra, egy Spiller nevű zsidó fiúra volt. A kórház ügyeit vezető őrmester — szintén Dommiguel ezredbeli — bejött hozzánk és vizsgálatot tartott, Spillert kikereste, de az elveszett pénzt meg nem találta. Az a beteg katona, aki a pénzt ellopta, az ágyában köpönyegébe burkolódzva felült, s odakiáltott az őrmesterhez, hogy „A Pillér vitte el, mert a múlt éjjel háromszor is kiment”. Szegény Spillerre erős gyanú volt, de rábizonyítani nem lehetett. Egy pár nap múlva a károsodott betegápolónak feltűnt, hogy ama Dommiguel ezredbeli katona többször hozatott a városból élelmi szereket; holott azelőtt nem tapasztalta, hogy pénze lett volna. Ezt tehát feljelentette az őrmesternek. Az őrmester 4 Tudomásunk szerint a kenyerei majort rendezték be horvát foglyok számára, de nem valószínű, hogy oda vitték volna szerzőnket, mivel az nem kórházi célokat szolgált. Honvédkórház volt az ún. Présház (a mai Tanácsköztársaság tér. 2. sz.). 5 A mai Kossuth téren álló református Ótemplom, amely 1713-ban épült. 6 A református Újtemplom a mai November 7. téren. 1791—1799 között épült. 7 Don Miguel portugál trónkövetelőről (a császár és Metternich pártfogoltjáról) elnevezett 39. sorgyalogezred. Kiegészítő parancsnoksága Debrecenben, állomáshelye Péterváradon (ma: Petrovaradin — Jug.) volt. 204
