Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Imre Mihály: Iskolakultúra Hódmezővásárhelyen a XVIII. század közepétől 1848-ig
mányzat megszerzéséért vívott harc a papi és világi tábor között, kerül a Sinai Miklós vezette csoport mind kedvezőtlenebb helyzetbe, s az e küzdelemben előnyt szerző világi elemek mindent megtesznek az iskoláknak saját függőségükbe való kényszerítésére. El is követnek mindent a rektoroskodó réteg értelmiségi öntudatának, önállóságának basáskodó megtörésére, s a teljes kiszolgáltatottság állapotába akarják azt taszítani. Különösképpen hátrányos ez a Vásárhelyre merészkedők számára, hiszen ugyanezt már átélte itt Szőnyi Benjamin is, súlyos konfliktusba került a városi tanáccsal, ezért is figyelte oly nagy reménységgel és támogatta erejéhez mérten Sinai Miklós püspök harcát a világi hatalmasságok ellen.112 2. Martinovicsék lefejezésének évében születik a rigorózus egyházkerületi határozat, s bizonyára nem véletlenül fenyegeti meg a „gyanús társalkodásúakat” — ha kell, kiirtással! A zord elmarasztalás így hangzik: „Méltó és fájdalmas Panasza egy néhány esztendő ólta, kivált a nagyobb Ekklesiáknak, hogy Oskola Mestereik többnyire hűségtelenül folytatják hivataljokat, alig van valami látatja tanításoknak, találtatnak közöttök engedetlenek, függeni nem akarók, kényesek, büszkék, öltözetjekkel nem Oskola Mestert mutatók, hanem az Úri Rendet majmoló hijjába való emberek, dobzódók, részegesek, feslett erköltsüek, gyanús társalkodásúak, a Helység, Város, vagy Ekklésia elöljáróit nem betsülők... Az ilyen veszedelmes emberek megzabolására, és ha lehet megjobbítására, ha pedig ez nem lehetne, kiirtására, a következőket rendeli...”113 A határozatok valósággal röghöz kötik a rektorokat, a túlnyomóan világiakból álló iskolainspectorok- nak mindenről számot kell adni. Ők határozzák meg, hogy mit mikor tanítson, s azt meddig kell elvégeznie, minden héten köteles jelenteni írásban, hogy mit végzett el a kijelöltekből napokra lebontva, „... más helységbe, vagy városba akár melly dolog végett engedetem nélkül menni ne bátorkodjék.”114 Minden rektornak obligatóriát kellett aláírnia, melyben kötelezte magát a megalázó föltételek betartására, melyben ilyen pontok szerepeltek: „...nem komor ... hanem engedelmes lesz, idejét nem idestova való járással, gyanús társalkodással tölti és a felettébb való előmenetel vadászá- sával ... a Tiszt. Prédikátorokhoz, Elöljárókhoz, Curatorokhoz egész engedelemmel, tisztelettel és szeretettel lesz... ha nem így jár el, akármelly időben kitétethetik.”115 A megmaradt emlékek szerint Vásárhelyen e szűklátókörű határozatokat még az előírt mértéken felül is betartották, sőt néha még rá is licitáltak. 1804-ben az elemi iskolai tanítók még mindig körmölgetik a naponta elvégzett tananyagot a Diarium lapjaira.116 Ezért aztán 1796 után egyre nehezebben tudnak a vásárhelyi tanácsurak rektort keríteni, a meghívottak sorra utasítják el az állást, akik pedig ide kerülnek, nem várják ki a két esztendőt, hanem mihamarább — ki néhány hónap, ki pedig egy 112 Vö: Révész Imre: Sinai Miklós és kora. Bp. 1959. passim, és Vörös Károly: Megjegyzések Révész Imre: Sinai Miklós és kora c. munkájához, Századok, 1961. 138—149. — Szőnyi mind kedvezőtlenebb helyzetbe kerül gyülekezetében, sokasodnak és mélyülnek viszálykodásai a tanáccsal. 1787-től Nyéki István és Füles Mihály városi jegyzők a tanács jogkörének kiszélesítésére törekedtek, s mindent elkövettek minél több egyházi javadalom megkaparintására, s ezzel párhuzamosan az egyházi és iskolai ügyek dikatatórikus irányítására. Magukhoz ragadták a pap- marasztás jogát, s a korábbi megállapodást fölrúgva, Szőnyit hivatalából elmozdító határozatot csikartak ki, s felszólították, a következő évben nézzen más eklézsia után. Ezzel együtt a lelkészt' javadalmakat tetemesen csökkentették. Szőnyi védelemhez folyamodott az egyházmegyei gyűléshez, végeláthatatlan pereskedés kezdődik, tényleges segítséget azonban alig kap. Majd ötven esztendős szolgálat után kegyelemkenyérre szorult, 50 rénes forintban és 200 kéve fűteni való nádban szabták meg a neki juttatott segedelmet. 113 Canonica Visitatio, 1786—1826. 1. TRE Lt. 111 Uo. 115 Idézi Böszörményi Ede: Szilágyi István parentáló versei a hódmezővásárhelyi halotti anyakönyvben c. kéziratában, 2. 116 Diarum subscirptionale ab Anno 1797..., a BGG kt.-ában. 152
