Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Imre Mihály: Iskolakultúra Hódmezővásárhelyen a XVIII. század közepétől 1848-ig
év után — továbbállnak. Majd tizenöt évig tart ez az állapot, hatását a gimnázium meg is szenvedi. Jól lemérhető' ez a subscribálók számán. 1800-ban négyre zuhan az iskolai törvényeket aláírók száma, 1813-ban újra négy, 1815-ben öt, a közbülső években csak egyszer éri el a tizet, de van olyan év is (1807), amikor senki sem subscribál. Némi javulás mutatkozik 1820 után, amikor tíz fölé emelkedik a beiratkozó tanulók száma.117 1795-ben összesen 32 tanulót tanit a gimnáziumi osztályokban a rektor, számuk 1798-ban 13-ra olvad.118 Az 1820 körüli javulás összefügg azzal, hogy az ekkor már működő presbitérium méltányosabbá teszi a rektorok helyzetét, s általában javítja az iskoláztatás feltételeit. Ismerjük ebből az időből az oratorok és poéták vizsgájának specimenjét, amely bemutatja az 1798/99-ben tanított tárgyakat. Az 1798-as őszi vizsgák szerint a poéták a következőket tanulták: a Heidelbergi Káté az első kérdéstől a 65-ig, poétikai szabályokat Molnár grammatikája alapján, Catot, Ovidiust, Terentiust fordítanak, latin és magyar nyelvű verseket írnak, az istenek történeteit tanulják Fr. Pomey műve alapján, matematikából pedig a tört számokkal való műveleteket.119 A tavaszi specimen már magyar nyelven sorolja föl a tanulandókat: „Katechismust a LXV-ik kérdéstől végig tudják, a Pogány isteneknek életeiket Pomey szerint elvégezték, Virgilius- nak a Pásztorti verseit végig, a szántásról-vetésről írott 4 könyveit és az Aeneisből a hat első könyveket elvégezték, Horatiusból a két első könyvben való énekeket, szintén úgy mint Virgiliusnak verseit magyarra fordítva hallották. A Deák verseknek írásában gyakorlódtak, Az Arithmetikát tudják végig.”120 A Syntaxisták töredékes specimenje alapján a követekző kép bontakozik ki: a Káté és a latin auctorok mellett tanulnak Hübner szerint Új Testamentomi históriákat, „Magyar-Ország históriáját az Ausztriai Házból származott királyokig, Az írásban mindennap gyakorlódtak.”121 A grammatisták ugyancsak töredékes specimenje szerint a deákos tudományok mellett „A Stílusírásban gyakorlódtak, Az Újtestamentomi Históriákat tudják Hübner szerint, A Magyar-Ország Históriáját elvégezték, addig, a meddig Syntaxisták, Az Arithmetica 4 nemeinek mind simplex, mind composita részét tudják, Az írásban mindennap gyakorlódtak, a mint a Diariumból kitetszik.”122 Mindez bizony jóval kevesebb, mint amit az éppen ekkor érvényben levő 1795-ös debreceni tanterv megkíván, hiányzik a természethistória, fizika, földrajz, vagyis ez azt bizonyítja, hogy a tanítás minőségében is alapos visszaesés következett be. A presbitérium intézkedései lassan javítják az iskoláztatás külső körülményeit. A deákoskola épülete a XIX. sz. első évtizedeire egyre szűkösebbnek bizonyul, korszerűtlen, s ahhoz, hogy az oktatás minőségi színvonalát emelhessék, szükségessé válik egy korszerű, tágas iskolaház építése. A párbér jelentős emelésével sikerül előteremteni a szükséges költségeket, s ebből az összegből 1822-re fölépítik a „Fiúi Nagyoskolát” (Ógimnázium). Ezzel az erőfeszítéssel a hagyományos forrásokra támaszkodó önálló református iskolatartás gazdasági lehetőségeinek, teherbíró képességének végső határához ér. Az elemi fokú oktatásról már elég sok forrással rendelkezünk. Ezek szerint itt nem következett be olyan fokú hanyatlás, mint amilyenről beszámoltunk a gimnáziumnál, bár a rendszertelenség, kapkodás jeleivel itt is találkozunk, különösen a századforduló környékén. 1825-ig hét iskolatelepen végzik a legkisebbek oktatását: 117 Canonica Visitatio I. TRE Lt, Speicmenek... a BGG kt.-ában. 118 Uo. 118 Futó: 54—55. 120 Uo. 121 Uo. 122 Uo. 153
