Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Imre Mihály: Iskolakultúra Hódmezővásárhelyen a XVIII. század közepétől 1848-ig
tanulni az olvasási feladatból, Petrus Caniseus kátéjából memoritereket tanulnak. Minden egyes gyermek tanításáért évente egy rénes forintot kap tandíjként az iskola- mester.83 1770-ben Károlyi Antal javította a tanítók javadalmazását tíz rénes forinttal és tizenhat pozsonyi mérő búzával.84 Sípos Kristóf tanítósága idején 1778-ban a tanulók száma 68, s az iskolát „nemzeti iskolának” titulálják. (Schola nationalis)85 Valószínű, hogy a reformátusok elemi iskolai osztályainak mintájára nevezik sajátjukat „nemzetinek”, ahogyan amazok „schola vernacula”-nak. Ez az elnevezés bukkan föl 1784-ben is, amikor Kaizer János áll az iskola élén, s a XIX. században is ez használatos.86 6. A XVIII. századi oktatás mérlege Meglevő forrásaink alapján az anyanyelvi elemi oktatásról csak vázlatos képpel rendelkezünk, részletesebb ismereteink vannak a gimnázium fejlődéséről. Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy az 1770-es évekre elkülönül az alap és középfokú oktatás. Kialakul a három osztályos elemi iskolák rendje, az iskolahálózat segítségével jelentősen emelkedik az iskolázás és írástudás szintje, a népességnek mintegy huszadrésze hosszabb-rövidebb ideig elemi fokú képzésben részesült. A helyi és debreceni anyakönyvek alapján — bár azok hiányosak — tudjuk, hogy 1723-tól kétszáz diák subscribál a vásárhelyi partikuláris gimnáziumból az 1790-es évek végéig a Debreceni Kollégiumban.87 A Debrecenbe kerülők száma alapján már az egyes rektorok munkájának minőségére, alaposságára is következtethetünk, bár a továbbtanulók bizonyára a tehetősebbek közül kerültek ki. Túri Dániel rektorkodása alatt (1757— 61) 15, Bártfai Takács János idején (1764—67) ugyancsak 15, Kuthi Ádám alatt (1771—75) 13, Osgyáni Pál alatt (1779—81) 13, Ecsedi Miklós hivatala alatt (1781— 83) 11 tanuló írja alá az anyaiskola törvényeit.88 A Debrecenbe íratkozók közül 63 bizonyíthatóan vásárhelyi születésű, itt jártak elemi iskolába, majd a latin iskolába, azaz a helyi iskolakultúra adta meg továbbtanulásuk alapját. A továbbtanulók között a nem vásárhelyiek föltűnően magas arányát az magyarázza, hogy a Kollégium saját tanítványai közül sokat vidéki partikuláiban helyezett el. Debrecenbe való visszakerülésük azonban mindenképpen azt bizonyítja, hogy a vásárhelyi iskolában megszerezték a felsőbb tanulmányok folytatásához szükséges ismeretanyagot, vagyis kellő színvonalú képzésben részesültek. A Kollégium valamely tagozatát elvégzőkről csak mozaikszerű ismereteink vannak, de ennek alapján is tanulságos kép bontakozik ki. Többségük még mindig egyházi értelmiségi pályára kerül, rektoroskodnak, majd papi hivatalba kerülnek. Azonban már szaporodik azoknak a száma is, akik majd világi értelmiségi hivatást űznek, vagy a közigazgatásban találnak maguknak helyet. Kisebb számban ugyan, de egy magasabb iskolai végzettséggel rendelkező nem-értelmiségi csoport körvonala is kibontakozik, a mezővárosi paraszt-polgárságé. A felsőbb tanulmányokat nem folytatók hosszabb időt töltöttek a gimnáziumban: tanulmányi idejük 3—4—5 esztendő, azaz egy esztendő alatt több osztályt is elvégeztek. 1723—1797 között 319 diák írta alá a gimnázium törvényeit, azonban 83 Uo. Iniciantes proprimus Litterarum elementis imbuit, adultiores diversis libellis pre- catoriis, aut Emanuele Alvary, úti jubet ... Unum flór. Rhen. ab singulo discipulo pro Annau instructione habet. 84 Uo: Ab anno 1770-mo Excllmus D. Comes Ant. Károlyi de Nagy Károly ... qua dominus Terrestris singulo Anno fl. 10. Tritici Pos. Metr. 16. usque beneplacitum suum pro meliori sub- sistentia annue praestantos eidem Ludi Magistro gratiose resolvit. 85 Uo. 86 Canonica Visitatio, 1784. 17. 87 Liber... és Thury: i. m. adatai alapján. 88 Uo. 145
