Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Imre Mihály: Iskolakultúra Hódmezővásárhelyen a XVIII. század közepétől 1848-ig
A fiúk elemi oktatásáról valamivel szűkszavúbban tájékoztatnak a források, iskolájuk is csak kettő van. Az első a latin iskolával egy helyen működött, szemben az Ótemplommal, közel a tó partjához. Valószínű, hogy még a város utolsó pusztulása előtt közvetlen építették a földszintes, nádtetejű, vályog házat. Az újratelepülés után bővítették, hogy elférjen benne a latin iskola és az elemi osztályok is. Később külön épületet emeltek az udvarban az elemi osztályok számára. Az itt működő alsó osztályok tanulói és tanítói fölötti felügyeletet a rector látta el. A fiúk mási kiskolája az Új utcában volt. Néha lányokat és fiúkat is tanítottak egy iskolaházban, bár ezt az egyház felügyeleti szervei tilalmazták.68 Az 1776-os összeírás szerint 315 fiú végzett elemi fokú tanulmányokat, számuk 1777-ben 270, 1778-ban pedig 288.69 Bár az 1790-es évekig más adatokat nem ismerünk, valószínűnek látszik, hogy általában nagyobb volt a lányok létszáma, mint a fiúké. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a fiúgyermekek közül sokan nem kapcsolódhattak be az oktatásba, korán munkába állították őket, dolgozniuk kellett. A fiúk elemi iskolája nem is terjedt csak két osztályra, a harmadik éves tanulókat már latin nyelvre fogták, hogy ezzel fölkészüljenek a latin iskolára, míg a leányoknál csak az anyanyelvű képzés volt a cél, osztályaik száma is három. Nem ismerjük alaposan az iskolába járás rendjét-fegyelmét, de valószínű, hogy a nebulók legszorgalmasabban az őszi-téli-kora tavaszi időszakban járhattak legsűrűbben iskolába, amikor ezt a gazdálkodó élet rendje is engedte. Summázva azt látjuk, hogy e három évben 581—718 között mozgott együttesen a fiú és leánytanulók száma. A század utolsó harmadában is hasonló lehetett az arány, sőt gyarapodást figyelhetünk meg. 1795-ben már 820 tanuló szerepel az összeírásokban, 1798-ban 962, de most is a leányok vannak többségben.70 A jozefinista iskolapolitika — Van Swieten szorgalmazására — a vegyes vallású helységekben olyan közös, vagyis felekezetközi népiskolák felállítását javasolta, amelyekben ugyanazon — részint protestáns, részint katolikus — tanitók oktatják az államilag előírt tananyagra mind a katolikus, mind a protestáns gyermekeket. A különböző felekezetű növendékek ezentúl csak a hittant tanulnák külön, egyebekben még a tanulást kezdő és befejező imát is együtt, közösen mondanák, olyan semleges szöveggel, amely mindegyik vallás számára elfogadható. Az új népiskolai rendelkezés végrehajtása mindegyik felekezetnél nagy ellenállásba ütközött.71 Vásárhelyen sem látjuk ezt másként, mind a protestánsok, mind a katolikusok tilalmazzák gyermekeik vegyes iskolába járatását.72 A protestánsok azonban csak a katolikus gyermekek elől zárják be iskolájuk kapuját, más felekezetűeket találunk a református iskolákban. 1776-ban három görögkeleti, 1777-ben szintén három görögkeleti, 1778-ban egy evangélikus és öt görögkeleti jár a református iskolákba.73 E három év alapján valószínűsíthetjük, hogy a továbbiakban is voltak lutheránus, görögkeleti, majd a XIX. században zsidó vallású gyermekek a református skolákban. A XIX. századi specimenek már évről évre kimutatják a más vallású tanítványokat, számuk szaporodik. A más vallásúak fölvételét magyarázza, hogy e felekezetek egyike sem rendelkezett még ekkor Vásárhelyen önálló egyházzal-oktatással, ugyanakkor nem is veszélyeztették a reformátusok kulturális pozícióit, s nem kívántak a katolikusokhoz hasonlóan ss Pb. jkv. I. 1766-os Canonica Visitatio, 151. 69 Conscriptio... i. m. 70 Canonica Visitatio 1786—1826, 1. Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, Debrecen (Továbbiakban: TRE Lt.) a 71 Kosáry: 464—465. 72 Szeremlei : AH RET II. 155. 73 Conscriptio... i. m. 143
