Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Imre Mihály: Iskolakultúra Hódmezővásárhelyen a XVIII. század közepétől 1848-ig
kerül a könyvtár nyilvántartásába: „Globus Terraqueusin cistula colore viridi ob- lita.”59 4. Az elemi fokú oktatás fejlődése A török háborúk után visszatelepülő város hamarosan a leányok oktatását is megszervezi. Bizonyára az előző évszázad gyakorlatát folytatják, hiszen ismeretes, hogy a puritanizmus ösztönzésére a református iskolaügy már a XVII. században is hangoztatta a leányok iskoláztatásának fontosságát.60 A XVIII. század végéig négy iskolában oktatják a leányokat. Szőnyi Benjamin följegyzései szerint a leányok első iskoláját kevéssel a fiúiskola után (1722) alapították az Oldalkosárban, melyet egy „jó asszony” vezetett.61 Itt tanítóskodott Békési András és Czeglédi Ferenc, utóbbi 1780-ban a városi jegyzőségre távozott. Az iskola helye a fiúiskola mellett volt, közel a tó partjához (ad ripam lacus).62 A század közepén, már Szőnyi prédikátor- sága alatt, alapítják az újabb leányiskolákat, egyiket a tarjáni tizedben, másikat az Új utcában (mai Klauzál utca).63 64 A tarjánit egy „szegény özvegyasszony” vezette, majd az Algyőről menekülő Nyíregyházi Bálint foglalta el helyét. Az Új utcai skólát két évtizedig vezeti Debreceni István. A sokasodó növendékek számára 1787-ben új iskolaépületet emelnek a vármegye engedélyével. Korszakunk végén nyílik meg a tabáni leányiskola (1799), a Holló és Mihály utca (mai Dózsa György) sarkán. Az 1776-os vármegyei összeírás szerint három préceptor tanítja a leányokat: Szabó János 110-et, Pap László 115-öt, Berhiday János 178-at; összesen 403 leányt.64 1777-ben ugyanezeket a tanítókat találjuk hivatalukban; Szabónak 100, Papnak 116, Berhi- daynak 95 tanítványa van, összesen 311 leány,65 1778-ban sem változik a tanítók személye, száma, az összeírás azonban már osztályokra bontva sorolja föl az adatokat. Eszerint elsős 112, másodikos 86, harmadikos 105, összesen JOi.66 Tehát már megvalósult az anyanyelvű elemi iskola (schola vernacula) önállósodása, amit Maróthi György sürgetett reformelképzeléseiben. Rendkívül nehéz körülmények között folyhatott az oktatás, erről árulkodik az egy tanítóra bízott ijesztően magas tanulólétszám, ami az összeírás szerint is 86—178 között mozgott. Még akkor is kedvezőtlenek az arányok, ha föltételezzük, hogy a tanítóknak lehetett egy-egy collaboratora, con- rectora. Aligha volt lehetőség az alapos, elmélyült munkára, éppen csak a legszükségesebb minimum elsajátítására vállalkozhattak. A vármegyei összeírás alapján vázlatos képet nyerhetünk a tanítás anyagáról is. Tanulják a keresztény vallás alapelveit, szent történeteket mesélnek, megismerik az ó-, és újszövetségi történeteket és az éneklést gyakorolják. Az olvasás alapjait a szent történeteken kezdik, majd úgy haladnak gyarapodó ismeretekkel a Heidelbergi Káté olvasásához.67 A harmadik osztály Hübner János: Száz és négy bibliabéli históriák... című művét olvasgatja. Meglehet, hogy túl vázlatos, rövidítő az összeírás, de föltűnő, hogy teljesen hiányzik minden gyakorlatias ismeret, természettudományos elem. A tanítás nyelve a magyar. 59 Liber... 160. 60 Vö: Fináczy: Az újkori nevelés... i. m.: 3—49. 61 Pb. jkv. I. 13. Paulo serius erecta est schola filiolarum. 62 Uo. 63 Uo: Scholae filiarum Novae Platae, vulgo Uj Uttza, et Tarjányiensis jam me heic V. D. Ministro, sunt erectae. 64 Conscriptio... CsmL SzF. C. 337. 65 Uo. C. 339. 66 Uo. C. 370. 67 Uo. Tradunt his principia Relligionis Christianae, enarrant iisdem historias sacras, veteris et Növi Testamenti in legendo denique atque canendo easdem exercent... Tradunt prima elementa lecturani História sacras principia religionis reformatae ad ductum Catheceseos Palati- nae. 142
