Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Imre Mihály: Iskolakultúra Hódmezővásárhelyen a XVIII. század közepétől 1848-ig

575 forintnyi volt. Némelyik testamentum könyvet hagy a latin iskolára (gimnáziumra), vagy a „gyermekek számára szükséges könyvetskékre” ad jelentősebb összeget.14

A rektorok két esztendeig tartó megbízatása számos ellentmondás forrása volt, azonban e rendszer megváltoztatásához a század második felében még nem értek meg a feltételek. 1771 áprilisában a város tanácsa és bírája levélben fordul Szilágyi Sámuel püspökhöz, melyben elmondják, hogy milyen hibái vannak a változó rektori rendszernek: „...első esztendőben csak megesmérteti magát a rector tanítványaival, másodikban pedig akadémiákra való készületben szokta idejét tölteni, úgy anynyira, hogy ott leendő subsistentiájáról törekedvén, az eránt való szorgalmatossága gyakran kötelességétől is elvonja s ez által tanítványai negligáltatnak, ritkán történik az is, hogy egyforma methodussal tanítanának, melly gyakor változás által oskolánkban okozott s tapasztalt kárunk bennünket is felébresztett, hogy az ilyetén hibáknak eleit vennénk...”16 Arról azonban hallgat a tanács levele, hogy az évek folyamán egyre jobban apasztották a rektori jövedelmet, ami biztosan kedvét szegte a még oly buzgó iskolamesternek is.16 Az egész levélből pedig arra következtethetünk, hogy a tanács az iskoláztatás irányítását is magához kívánta ragadni, hiszen ezért nem szerepel a levél aláirói között egyik lelkész neve sem. Történik mindez éppen akkor, amikor egyre nő a tanács és az iskolatartó református egyház közötti feszültség, alig egy éve, hogy a tanáccsal való összeütközése miatt visszavonták a Szőnyi Benjamin állandósításáról szóló végzést. Ezekben az években készíti elő a felvilágosult abszolútizmus iskolapolitikai reformját, a Ratio Educationist, melynek során megkísérli fölszámolni a protestáns iskolakultúrát is. A két évenkénti rektoroskodás hátrányait a legjobb debreceni professzorok is hangoztatták, azonban ezekben az években ragaszkodniuk kellett ehhez a — még oly ellentmondásos — hagyományhoz is, hiszen a református oktatásügy egészét vette célba az udvar, s a saját belső hibák ekkori fölhánytorgatása az udvar kezdeményezéseinek malmára hajthatta a vizet. Nem is értékelhetjük a tanács indítványát taktikusan átgondoltnak — még ha van is benne részigazság —, hiszen az ellenfél kovácsolhat belőle tőkét. A tanács álláspontját is inkább az egyházzal folytatott harc formálja, semmint a tényleges iskolatartói szerepre való alkalmasság.

2. A református tanügy változása

A református tanügy az 1740-es évektől jelentős változásokon megy át. A XVIII. század Debrecen kultúrájának nagy székuluma. Olyan kiváló tudós férfiak hozzák ide Európa tudományának fényét, mint Maróthi György, Hatvani István, akiért két német és egy holland egyetem verseng, Piskárosi Szilágyi Sámuel, Domokos Márton. Weszprémi István, Sinai Miklós. A Kolléigum és a város legkiválóbbjai szinkronban tudtak maradni a nyugati kultúra fejlődésével, s a modern eszmei áramlatokat sajátosan tudták asszimilálni a kálvinista-mezővárosi-magyar hagyományokhoz. Ezért 11

11 „Testamentumok”, CsmL HF, passim.

15 Révész: i. m. 400—401.

16 1747-ben a következő javadalmakkal rendelkezett a rector: „Mester uram fizetése: 1. készpénz 100 forint, 2. 60 véka búza, 40 véka árpa, 3. 10 akó bor, 4. minden fiúgyermektől 1 véka búza, 5. borcantalas a szokás szerint, 6. 25 font faggyú, 7. 150 font hús, 8. 100 font só, 9 sertésre 9 forint, 10. 4 itze vaj, ugyanannyi méz, 11.2 sajt, 1 gömölye, 12. 1 font bors, 13. 3 öl fa, 14. minden gyermektől 5 kéve nád, 15. 2 szekér széna, 16. minden prédikációs halottól 12 krajcár, ének- szóstól 8,5 krajcár.” (Futó: i. m. 56.) Mindezt a tanács 1757-ben jelentősen megapasztja, s egyre kevesebb természetbeni juttatást kapnak: „Tiszteletes Professor Uram fizetése következik ekép- pen: Kész Pénz 80 Rhénes forint, 10 akó borért 20 Rh fl. 1 sertésért 9. Rh. fl. 1 Mása Sóért in natura 2 Rh. fi. 36 krajcár, 150 font húsért in natura 5 Rh. fi. Vajér, Mézér, Sajtér, Gomolyáér 7 Rh. fi. 22 krajcár, 6 szekér széna, 25 font fadgyúért 1 fi. 40 krajcár, 4 öl fáért 5. fi. 20 köböl búza, 20 köböl árpa.” (Futó: Uo).

133