Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Imre Mihály: Iskolakultúra Hódmezővásárhelyen a XVIII. század közepétől 1848-ig
jelenhetett meg viszonylag hamar pietizmus, teológiai racionalizmus, perfekcioniz- mus, természettudományos műveltség, francia, svájci, német felvilágosodás. Hatását így summázza Julow Viktor: „...Debrecen legjobbjai egy népnevelés-központú, gyakorlati irányú aufklérizmust tartottak fenn. Az itteni késő felvilágosodás korszaka ezért elsősorban mint az említett sajátságos, parasztpolgári-kálvinista-auf klérista gyökerű magatartás- és műveltségtípus tömeges elterjesztésének korszaka jelentős művelődéstörténetünk szempontjából, főként a Kollégiumnak az országot behálózó pedagógiai csatornarendszerén át.”17 A vallási tolerancia a debreceni felvilágosodás tengelyének mondható, a történelmi helyzet mellett ennek gyakorlására ad ösztönzést a pietizmus, a természetjogon alapuló racionális teológia. Az itteni aufklérizmus mindenben egyeztető, középutas, eklektikus és univerzalizáló. Maróthi György professzorsága még egy évtizedre sem nyúlik, mégis 1738—44 között évszázadnyi lemaradást kísérel meg behozni. Fogékony mindarra, amit hét esztendős tanulmány útján tapasztalt Zürichben, Baselben, Bernben. Kora legkiválóbb tudósaival került szoros kapcsolatba, hozta magával bámulatos nyelvtudását, Zürich zenei kultúráját, racionalista teológiai tájékozottságát, természettudományi műveltségét. Mindent elkövetett annak érdekében, hogy minél többet átültessen a lelkesítő külföldi eszményekből. Az elméleti fogékonyság mellett szervezői fantáziája, szívóssága is segítette tervei megvalósításában. Nagy célokra tört: az egész református iskolaügy átszervezésére törekedett, fundamentumától a csúcsáig kell átalakítani az iskolakultúrát.18 Az oktatás mérsékelt hatékonyságának egyik fő oka az oktatás szintjeinek áttekinthetetlensége, a tudatos módszerek és az egységes tanterv hiánya. Opiniones című tervezetében 1740-ben már külön alapfokú képzés létrehozását javasolja olyan gyermekek számára, akik nem folytatnak középfokú tanulmányokat, ennek a tagozatnak a tanítási nyelve a magyar legyen: „Állíttassanak nemzeti iskolák (scholae vernaculae), ahol a hit alapján kívül olvasni és írni tanuljanak...”19 Kívánatos lenne az eddigi rektori rendszer helyett állandó tanítók alkalmazása. Erőfeszítései nyomán Debrecenben meg is születik az anyanyelvű népiskolák hálózata.20 A középiskolát is határozottan elkülöníti a felsőoktatástól, de itt is fontosnak tartja az ötletszerűség felszámolását, évfolyam és tanrend bevezetését. A gimnáizumok- ról szóló módosított tervezetében már közli az új tanrendben használandó klasszikus szerzők és tudományok sorrendjét: C. Nepos, Justinus, Thursellinus, Cicero: Ad familiäres, Terentius, Vergilius, Horatius, Ovidius, Phaedrus, Vossius: Grammatica, Cato, Erasmus: Colloquia. A latin klasszikusok mellett tanítani kell aritmeticát, históriát, geográfiát és művészi éneklést, logikát, s a gimnáziumi osztályokban is kell magyar grammatikát tanítani több éven keresztül. Látható, az oktatásban növeli a műveltség világi elemeit, s teret kapnak természettudományos ismeretek is. Maróthi szerint az ismeretek legfőbb forrása a könyv, s mindent megtett annak érdekében, hogy minél több könyvet adjon a tanítók és a tanulók kezébe.21 A diákok fárasztó 17 A debreceni felvilágosodással, s annak az iskolakultúrára tett hatásával számos munka foglalkozik. Közülük Julow Viktor írásait forgattuk haszonnal: A debreceni felvilágosodás problémái, Csokonai és Petőfi között, in: Árkádia körül, Bp. 1975. Szépirodalmi, 98—122, 277—293. Lengyel Imre: A svájci felvilágosodás és debreceni kapcsolatai, Könyv és Könyvtár, 1973. 18 Maróthiról: Csomasz Tóth Kálmán: Maróthi György és a kollégiumi zene, Akad. Kiadó, Bp. 1978. Lengyel Imre—Tóth Béla: Maróthi György nevelési törekvéseinek külföldi gyökerei, Könyv és Könyvtár, 1971. VIII: 2. 53—103. Bajkó Mátyás: Kollégiumi iskolakultú ránk a felvilágosodás idején és a reformkorban, Bp. 1976. Akadémiai, 64—71. A debreceni ev. ref. főgymnasium értesítője az 1894—95. iskolai évről, Debrecen, 1895. 69—100. (Továbbiakban: Értesítő...) 19 Értesítő... 79. 20 Bajkó: 69. 134
