Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Rákos István: Gazdasági és társadalmi viszonyok Szegeden a testamentumok tükrében (1720–1848)
tották fel maguk között a pusztai legelőket, s száz számra tartották „heverő marháikat” a közlegelőn. 1740-ben a Csórván járó göböly 150 darabból állt, s rajta mindössze négyen „osztoztak”. Nagy Pál a Kömpöc nevű pusztán 131, Miller János „Csöngőién” 138, „Siskovity Úr” (marhakereskedő) ugyanott 184 hízó marhát „járatott”. 27-en 1136 göböly marhát legeltettek Csórván, Páloson, Kömpöcön és Csengéién.121 A jószág tavasztól késő őszig, a tél beálltáig maradt a pusztán. „Az Barmot Sz. Erzsébet Napigh bé ne hajcsák” — olvashatjuk a tanács 1743. április 24-én hozott rendeletében.122 A tanács ügyelt arra, hogy a járásokat az állattartó gazdaságok arányosan birtokolják. Időnként megcserélték a járásokat a gazdaságok között. 1758- ban Nagy Pál, Kárász Miklós és társaik 190 db göbölymarhájukat Kömpöc puszta azon részén legeltették, ahol azelőtt a „Barcza gazdaság” tartotta jószágait.123 1760-ból fennmaradt a göbölyjárások felosztása; az irat bepillantást nyújt a gazdaságok szerveződésébe, segítségével megismerhetjük Szeged legvagyonosabb polgárait. A csengelei pusztán 4 göböly járt, az egyik Vékes Márton saját gazdasága volt, 61 db-ból állt. Arady gazdasága 158 állatot számlált, ő maga 61 állattal rendelkezett, Sáry Tamás pedig 43-mal. A gazdasághoz tartozó tulajdonosok száma 8 Volt. Kovács István gazdaságához 5-en társultak, együttesen 152 hízó ökröt legeltettek. A negyedik csengelei gazdaság névadója és egyben legnagyobb jószágtartója Kopasz János volt, egymaga 72 ökröt legeltetett, 5 társa közül Vékes József 68 db-ot „csapott” a gazdasághoz. A Kömpöc pusztai gazdaságok száma 3 volt, legnagyobb Szabó Józsefé (205 db), aki egymaga 102 ökörrel rendelkezett. Szűcs György gazdasága 182 db-ot számlált, 10-en társultak hozzá. A harmadik göböly Kárász Miklósé volt, a 171 db jószágon 3-an osztoztak, Kárász Miklós 50, Nagy Pál 60, Faragó János 61 marhát vitt a gazdaságba. Kereset nevű pusztán Nesztor Módosain 108 ökre külön járást kapott; a Börcsök-féle gazdaság 13 állattulajdonos 186 marháját fogta össze, a Liszka gazdaságban 7 tulajdonos 172 jószágát járatta. A 10 gazdaságban 56 tulajdonos összesen 1570 hízó ökröt legeltetett.124 A szegediek eladásra szánt jószágaikat — társaságokat (Compagnia) alakítva — elhajtották a legtávolabbi vásárokra is. Feketű Ferenc végrendeletében olvashatjuk: „Sípos Józseff, Tóth Istvány és Szűcs István mind a négyen Marha Kereskedisben egy Compagniában vagyunk.”125 1789-ben Börcsök István, Nagy Katona Gergely, Szekeres Tamás, Kiss János és „a többi Alsóvárosi lakosok egy társaságban” 120 db ökröt adtak el a Vácott tartott Gál-napi vásáron 3380 Ft-ért. Előlegben 1000 Ft-ot kaptak a Nyitra megyei vevőktől, a többit a pesti vásárkor kellett volna megkapniuk.126 A cívisek kezén felhalmozódó pénztőke eredetére is rávilágítanak a végrendeletek, s e jövedelemforrások közül első helyen állt az állattartás és -értékesítés. Elsősorban a szarvasmarha és a juh tenyésztése bizonyult kifizetődőnek. A külső legelőkön tartott jószágokat, többnyire a saját szaporulatból „felállított” barmokat, nyájakat, eladásra szánták. Az állatállományba invesztált tőke nagyságáról és az állattartás hasznáról tájékoztatnak a végrendeletek alábbi adatai :127 1740-ben Siskovity marhakereskedő 184 db göbölymarháját 1700 rajnai Ft-ra értékelték. Pálfy József 121 CsmL Szeged, tan. jkv. 1740. július 1. 122 Uo. 1743. április 24. 123 Uo. 1758. március 17. 124 Uo. 1760. október 1.; ld. még: 1761. április 6., 1762. december 21., 1764. március 31., május 19. 125 CsmL Szeged, végrendeletek. 1. doboz 81/1771. 126 CsmL Szeged, számozott iratok. 30. doboz 431/1790. 127 CsmL Szeged, végrendeletek. 1. doboz 244/1740., 206/1765., 151/1768., 78/1774., 6/1767., 193/1768. 116
