Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Rákos István: Gazdasági és társadalmi viszonyok Szegeden a testamentumok tükrében (1720–1848)

bizonnyal az állattartás igényeit kiszolgáló kezdetleges építmények lehettek. Az 1750. évi vagyonösszeírás szerint Szeged adózóinak 27,8 %-a rendelkezett kaszáló telekkel, szám szerint 701 -en. Felsővároson 235, Alsóvároson 408, Palánkban 58 kaszálótulajdonost írtak össze. Ha összevetjük a három évvel korábbi térkép adatait a fentiekkel, akkor megállapíthatjuk, hogy a szállástulajdonosok Vs’ének (19,4%) birtokán volt valamilyen épület. Három évtizeddel késó'bb, 1778-ban, Bállá Antal 280 olyan szállást regisztrált, amelyen 1 vagy ennél több épület állt. 1777-ben Szeged kaszálótulajdonosainak száma 1245 volt, közülük tehát mindössze 280-an (22,4%) rendelkeztek szállási épülettel.105

Juhász Antal kimutatta, hogy 161 kaszálón 1 épület, 119-en pedig 2 vagy több állt, ez utóbbiak egyike — feltételezése szerint — lakóház lehetett. Feltevését egy 1788-ból fennmaradt vagyonleltár alapján jogosnak tartjuk. Kolb Ferenc inventáriu- mában ugyanis feltüntették a városi ház mellett a szállásföldjén álló tanyáját is. A tanyaház beosztása, felszerelése állandó kintlakásról tanúskodik. Két szobából és egy konyhából állt. A szobák berendezéséhez tartozott többek közt asztal, pad, nyoszolya, fogas, néhány kép, gyertyatartó. A konyhában különböző edények sorakoztak: tálak, tányérok, kancsók, csészék stb. A lakóháztól, melynek értéke 150 Ft-ot ért el, elkülönítve állt a „marha akol”, benne „jászol”, a „sörtés ól” és a juh „isztronga”. Az udvaron kút, a szénáskertben pedig „2 Kazal Széna”. Az igások mellett a tanyán tartották már a fejős juhokat, erre utal a tej feldolgozására használt „fejővödör”, a 33 db „tejhez való tekenyő”, a „Tejfelhez való Hordotska”, a „Két Köpüllő” és a „sajt szék”. A tanya állatállományához tartozott néhány baromfi és hízó sertés.

A városi ház és a tanya eszközkészletének összevetéséből kitűnik, hogy a mező- gazdasági termeléshez szükséges valamennyi munkaeszköz kikerült a tanyára. Vasas kocsi, vasas szekér, lószán tartozott a szállító eszközökhöz, kiegészítő tartozékként leltárba vettek 2 db — szekérre való — „vendég ódal”-t és „körösztfá”-t. Itt tárolták az ekét és eketaligát, a tüskés boronát, s egyéb munkaeszközöket: kasza („ülő kala- pátsal”), ásó, kapa, fa- és vasvillák stb. A tanyán számbavett tölgy- és fenyődeszkák, lécek, valamint ácsszerszámok (balta, szekerce, szegfúró, „fél kéz fűrész”, „rámás fűrész”, véső) arról tanúskodnak, hogy a tanya építése még tartott, illetve bővítés előtt állt.106

Kolb Ferenc imént bemutatott tanyáját joggal tekinthetjük a mezőgazdasági termelés komplex üzemhelyének, hiszen egyaránt szolgálta az állattenyésztést és földművelést, s biztosította a munkák zavartalan elvégzéséhez szükséges feltételeket (lakhely, szerszámok stb.). Egyúttal rávilágít a város és a tanya kapcsolatára, funkciójának különbségére. A városi ház itt már csupán igazgatási központ, míg a termelés üzemhelye a tanya. A XVIII. század utolsó évtizedeiben a tanyák állandó népességét a tulajdonosok által felfogadott tanyások alkották, ekkor még a gazdák végleges kitelepüléséről nem beszélhetünk. A hatóságok (megye, városi tanács) általában csak a cselédek, tanyás béresek, majorosok, családtagok kintlakását engedélyezték. A századvégi iratokban szerepelnek a tanyák bérlői („szállások árendátorai”) is.107

A tanyásodás üteme a XVIII—XIX. század fordulójától gyorsul fel, olyannyira, hogy a városi tanács a tanyára költözéssel és a tanyai népességgel kapcsolatban egy sor intézkedésre kényszerült.108 A 1820—30-as évekre, a szülőkkel „megosztozott” fiúk kiköltözésével, jelentősen megnőtt az állandóan tanyán élők száma. A tanyai

105 Juhász A.: i. m. 281—287.; Rákos I.: i. m. 39.

106 CsmL Szeged, számozott iratok. 19. doboz 21/1788.

107 Szabad Gy.: i. m. 155—166.; CsmL Szeged, feudális összeírások. 103. sz.: 5 árendátor („arendatores in Szállás”) 368 db juhot tartott a közlegelőn.

108 Juhász A.: i. m. 303—305.; Szabad Gy.: i. m. 161.

113