Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Rákos István: Gazdasági és társadalmi viszonyok Szegeden a testamentumok tükrében (1720–1848)
Losoncz Ferenc egy „Teleket, avagy Szállást és majorhelyt Zákán nevű pusztában” örökösen adott el.95 A telek vagy szállás megjelöléssel kapcsolatosan az eddigi tanulmányok számos példát sorakoztattak fel a XVIII. század első évtizedeiből fennmaradt források alapján. Az is tisztázódott, hogy a szállás az 1720-as években egyaránt jelölhette a „megszállt” földet és a rajta emelt kezdetleges építményeket (akiok, karámok, szárnyékok, kunyhók). A végrendeletekben a XVIII. század első felének szóhasználata gyakrabban jelölte azonban „telek”-nek az egyéni kaszálót, mintsem szállásnak:96 „Telek” (1731); „vagyon három Telek” (1739); „Lábady Ádám Uramtú! vett Telekem” (1741); „Teleken levő Szénám” (1741); „Telek”, mely „Össy (ősi) Jószág” (1742); „Teleket és Szántó földeimet” (1746); „Vagyon Két Telek Földem” (1747); „vagyon egy Telekem” (1748); „Két Telekemet” (1750); „Telek részem” (1750). A XVIII. század közepétől a korszak végéig bővült a szegediek szóhasználata:97 „Szállás” (1752); „Telek” (1754); „Pusztát avagy Szállást” (1760); „kaszálló rét” (1763); „Kaszálló Telekem” (1770); „Kaszáló Földem” (1774); „Kaszállom” (1804); „két szállásaink” (1812); „Kaszáló föld ... tanyai épület” (1818); „Kaszáló Telek” (1823); „Szállás vagy is Kaszáló” (1824); „major ... az ott lévő épülettel együtt” (1825); „ősi Kaszáló földemen levő Tanyai épületeim” (1826); „Vagyon Gajgonán 200. hold szállás földem” (1830); „egy testben ... fekvő Kaszálóm ... a rajta levő csekély tanya épülettel együtt” (1831); „szállásom” (1831); „szállás föld ... tanya föld” (1835) stb. A XIX. század első felében felbukkanó „tanya”, „tanyaföld”, miközben egymás mellett élt a telek, szállás, kaszáló föld, kaszáló telek, kaszáló rét stb. fogalom, illetve használata, jelzi a kaszáló övezetben végbement fejlődést, azt az utat, amely elvezetett a szénatermelő-állatteleltető szállásoktól (telkektől) a földművelő tanyák kialakulásáig. Egyúttal arra is fény derül, hogy nem véletlenül használták e sokféle fogalmat, hiszen voltak olyan kaszálók, ahol csak szénát gyűjtöttek, tehát azokon nem állt állatteleltető sem (szállás), s voltak olyan kaszálók, amelyeken az „állatszálláshelyek” mellett már tanyaház is állt. A végrendeletek, vagyonleltárak adatai szerint a telkek vagy szállások — eredeti funkciójukat megőrizve — a XVIII. század közepétől fokozatosan „otthont” adtak a szőlő- és gabonatermesztésnek. Ezzel párhuzamosan megváltozott az állattartásban játszott szerepük is, a szilaj jószágok mellett ide kerültek a városi istállókból, ólakból az igások, fejős juhok és sertések. A földműveléssel kapcsolatos feladatok ellátása és az állatok gondozása huzamosabb kintlakást igényelt, ennek megfelelően megjelentek a tartós, szilárd építésű istállók, ólak és emberi hajlékul szolgáló tanyaházak. A továbbiakban a végrendeletek szórványos adataival csupán jelezni kívánjuk a fenti folyamatot, annak egzakt bemutatására a végrendeletek önmagukban nem alkalmasak. Az első adat a szállásföld felszántásáról 1732-re megy vissza. A század derekán egy irat arról tudósít, hogy a „külömbféle mezők szántani és homokos hellyek kaszálni ... elosztattak”. Mindez azonban csak sejteti a kaszálókon meginduló gyep95 Uo. 1724. július 21.; Orosz I.: i. m. 205.: „A legnagyobb állattartók egy-egy városban olykor maguk is majorságnak érezték és nevezték szállásukat.” 96 CsmL Szeged, végrendeletek. 1. doboz 202/1731., 278/1739., 86/1741., 307/1741., Szeged, tan. jkv. 1742. november 12., Szeged, végrendeletek, 1. doboz 242/1746., 66/1747., 13/1748., 73/1750. 97 Uo. 1. doboz 142/1752., 178/1754., Szeged, tan. jkv. 1760. július 28., 1763. március 7., Szeged, végrendeletek. 1. doboz 251/1770., 235/1774., 2. doboz 260/1804., 572/1812., 732/1818., 3774/1823., 525/1824., 3. doboz 659/1825., 657/1826., 1727/1830., 284/1831., 248/1831., 1200/1835. Ill
