Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Rákos István: Gazdasági és társadalmi viszonyok Szegeden a testamentumok tükrében (1720–1848)

őszi, mind tavaszi vetés alá alkalmasak, a harmadosztályúaknak kevés hasznát veszik, csak „tavaszi alá valók és ezeknek egy része is tsak igen ritkán”. Kiderül az összeírásból, hogy egy-egy esztendőben legfeljebb 100 holdat trágyáznak, a többség erre nem fordít gondot, mivel „leg inkább Kaszállóikon laknak, és a Városban kevés a trágya”. Az őszi gabonák alá háromszor, a tavasziak alá egyszer szántanak, s a szántáshoz legalább 6 ökröt kell az eke elé fogni.

A szétszórtan elhelyezkedő, apró parcellákból álló feketeföldi szántókról ekkorra már áthelyeződött a gazdálkodás súlypontja a kaszáló övezetben levő szállás- vagy tanyaföldekre, ahol kötöttségektől mentes, szabad gazdálkodást folytathattak.

Év

Szántóterület

(hold)

Igásökrök

száma

1 igásökörre (hold)

1745

18

6

3

1747

30

8

3,75

1748

23

8

2,87

1748

16

6

2,66

1756

14

6

2,33

1756

9,5

2

4,75

1759

7

8

0,87

1760

12

8

1,5

1764

16

6

2,66

1765

28

16

1,75

1771

24

12

2,0

1776

38

8

4,75

1784

12

6

2,0

1811

7

6

1,16

1812

25

8

3,12

1825

5,5

4

1,37

1831

6,3

4

1,57

c) Telkek, szállások, tanyák

A telkek vagy szállások adás-vétele a XVIII. század első felében tükrözi, hogy magántulajdonban voltak. Ezt bizonyítják az „örökösen és meg másolhatatlanul” eladott telkek. A tanács legfeljebb azt igyekezett megakadályozni, hogy illetéktelenek — nem szegedi polgárok, lakosok — vásárolják meg. A birtokforgalom ellenőrzésével a városra szállt a magtalanul elhaltak telke, szállása, amit azután értékesített. A „szabad mező” elfoglalása is tanácsi beleegyezéssel történhetett. A városból elköltözők telkét a tanács tudtával vásárolhatták meg.87 A telkek értékesítéséről fennmaradt adatok bepillantást nyújtanak a korabeli árviszonyokba:88 1724-ben 42 R. Ft-ot, 1728-ban 325, 1729-ben 50 Ft-ot adtak egy-egy telekért. 1753-ban „Kara homokja” 670, „Móka telek” 100, „Bojár telek” 200 Ft-ba került. 1757-ben „egy kaszáló” ára 420 Ft volt.

A tanyakialakulás folyamatát, szakaszait vizsgáló történeti, néprajzi kutatások ráirányították a figyelmet az alföldi települések ún. szállásövezetére. A kutatók ma

87 Juhász A.: i. m. 277—282.; Reizner J.: i. m. III. 425—427.; CsmL Szeged, tan. jkv 1729. június 14., 1727. július 21., 1726. június 7., 1728. március 13. 1729. február 19.

88 Uo. 1724. július 21., 1728. december 2., 1729. július 11., 1753. november 16., 1757. április II.

109