Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Rákos István: Gazdasági és társadalmi viszonyok Szegeden a testamentumok tükrében (1720–1848)
„négynapi”, „nyolc napi” szántó. Bizonyára akkora területet értettek alatta, amekkorát egy nap alatt fel tudtak szántani.80 A végrendeletek utalnak, igaz szórványosan, a szántógazdálkodás színvonalára, az adott földművelési rendszerre. A szántó felét — legalábbis a végrendeletek tanúsága szerint -— egy évig ugarnak hagyták, s minden második évben vetették be. A pihentetés a talajerő pótlását szolgálta :81 „Vagyon 2. esztendőre való öt Zsákrul való Szánthó Földeim” (1774); „Négy Zsákos szántóföld egy esztendőre, Három Zsákos pedig a másik esztendőre való” (1803). A kétnyomásos, fordulós gazdálkodás meglétét az 1828-as országos összeírás is igazolja :82 „a föld roszszasága miatt ezeknek fele mindég hever, és ugar ..., itt nem lehet az őszi vetés után mingyárt haszonnal tavaszit vetni: mert a mi földeinknek minden másod esztendőben pihenni kelletik.” Az ugar hagyása azonban nem volt általános, már az 1780-as években többen megpróbálkoztak vetésforgóval: a tavasziak (zab, kukorica) után őszi búzát vetettek, majd ismét tavasziak következtek. Dyanovszky János tiltakozott a tanácsnál amiatt, hogy ugyanazon „földbűi két nyomás után következő esztendőkben” megdézsmáltatták. A dézsmaárendátor ugyanis beszedte a tizedet a tavaszi vetésű zabból, illetve a zab után vetett őszi búzából is. A panaszos az árendátor tettét törvénytelennek tekintette, mivel „akik ugarba haddják földeket, vagy kukoricával bévetik, mentek a dézmátúl”.83 Ugyancsak kísérlet történt az egyoldalú gabonatermesztés „megbontására”. 1786-ban a tanács megállapította: „Minthogy pedigh sokan az Polgárok és Lakosok közül Szántó Fölgyeiken el hagyván az Gabonavetést, azokat Kukuriczával és Dohánynyal az Dézmának nagy Csorbulásával szokták bévetni, azért az Árendátorral megesett egyesség szerint, minden ollyatén gazda, aki kukuriczát vet, vagy Dohányt ültet esztendőnkint Dézmául tartozik az Arendátornak minden zsák földtül harminc hét és fél pénzeket idest 37 1/2 d. fizetni.”84 A XIX. század első feléből fennmaradt összeírások, amelyek a dézsmakivetés alapjául szolgáltak, tartalmazzák a dohány- termesztésre forditott szántók nagyságát. 1805-ben 222, 1820-ban 139 holdat fordítottak dohánytermesztésre.85 A szántóművelési viszonyok szintjére következtethetünk az igások számából, illetve az egy igásra eső szántóterület nagyságából.86 A szántók minőségéről ugyancsak az 1828. évi országos összeírás tájékoztat, e szerint a 12 921 holdból elsőosztályú 1100, másodosztályú 5046, harmadosztályú 6775 hold volt. A felsővárosi szántók általában rosszak, kivételt a „Rátzok kertje” és a „Szatymazi halom” körüliek képeznek; jobb minőségűek az alsóvárosi szántók, bár itt is „vágynak lapályos és Székes Földek”. Az első- és másodosztályúak mind 80 A területmértékek változatos használatáról nagyon sok végrendeletet idézhetnénk, de szemléltetésül elégedjünk meg Kormányos József és felesége közös végrendeletével (2. doboz 572/1812.): „Vagyon Hózsa (Hodzsa) Telekin 6. vékás, ugyan Hózsa Telekin 10. Köblös, nagy Szék Háti útba 10. zsákos, Szatymazon 3. zsákos szántó földjeink.” 81 Uo. 1. doboz 235/1774., 2. doboz 233/1803. 82 CsmL Szeged, 1828-as összeírás. 83 CsmL Szeged, számozott iratok. 19. doboz 1266/1787. 84 Uo. 14. doboz 2095/1786. 85 CsmL Szeged Város Tanácsának iratai. Feudális összeírások. (Továbbiakban: Szeged, feudális összeírások.) 112., 124. sz. 86 CsmL Szeged, tan. jkv. 1745. szeptember 25.; Szeged, végrendeletek. 1. doboz 66/1747., 180/1748., 70/1748., 336/1756., 261/1756., 148/1759., 118/1760., Szeged, tan jkv. 1764. december 11., Szeged, végrendeletek. 1. doboz 206/1765., 81/1771., 257/1776., Szeged, számozott iratok. 7. doboz 764/1784., Szeged, végrendeletek. 2. doboz 567/1811., 572/1812., 3. doboz 1447/1825., 462/1831. 108
