Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Rákos István: Gazdasági és társadalmi viszonyok Szegeden a testamentumok tükrében (1720–1848)
A házhely értéke emelkedett a XIX. század elejéig, míg az 1750—60-as években egy-egy fundusért 10—20 Ft közötti összeget fizettek, addig 1804-ben egyetlen házhely ára 600 Ft-ot ért el. 2. Föld A végrendeletek tételesen felsorolják a mezőgazdasági termelés különböző színtereit: elkülönítik egymástól a kaszáló telkeket, feketeföldi szántókat, kerteket és szőlőket. Fia megvizsgáljuk ezeket a színtereket, értékes adatokat nyerhetünk a szegedi határhasználatról, a gazdálkodás rendszeréről és üzemszervezeti formáiról. A XVIII. század első feléből fennmaradt végrendeletek igazolják a szakirodalom eddigi megállapításait. Szeged sajátos határhasználata a XVIII. század elejére már kialakult. A városhoz legközelebb a szőlőhegyek terültek el, ezeket követte a belső legelő vagy nyomás, majd a fordulós rendszerben művelt feketeföldi szántók övezete. A szántók után a „kaszáló telkek” övezete következett, legtávolabb pedig a pusztai legelők (alsó- és felsővárosi puszta) terültek el.59 A végrendeletek rávilágítanak a fenti határhasználatnak megfelelő birtoklási viszonyokra. A testamentumokban sohasem tesznek említést magánbirtoklású legelőkről, ellenben gondosan számba veszik a magántulajdonban levő kaszáló telkeket, szántókat, szőlőket, kerteket és városi házhelyeket:60 „vagyon három Telek, négy darab Szőllő, egy ház, és egynéhány darab szántó föld” (1739); „Vagyon a Feketén No. 30. Zsákrul való Szántó Földem ... Két telek Földem, edgyik Mórában, a másik pediglen Dékány fájában” (1747); „Vagyon egy Telekem a Szatymazhoz közel, ... 20 Zsákról való Szántó földeim a Feketén” (1758). A birtokviszonyok megfeleltek az adott határhasználati rendszernek, melyben a legelők a korszak végéig közös használatban és városi tulajdonban maradtak, míg a többi övezetben kialakulhatott a tartós egyéni birtoklás révén a magántulajdon.61 a) Szőlők, kertek A szegedi szőlőtermesztés kezdete a török hódoltság korára megy vissza. A török hódítás következményeként a szegediek elveszítették szerémségi szőleiket, arra kényszerültek, hogy szűkebb hazájukban honosítsák meg a szőlőtermesztést. „Az új szőlőtelepek közvetlen a város alatt levő partosabb fekete földeken, a mai Cserepes, Hernyós, Róma, Jerichó, Franczia, Tarján, Szillér, Kétérköz stb. nevű dűlőkben keletkeztek” — írta Reizner János.62 A szőlők magántulajdonban voltak, s kezdettől fogva a szabad adás-vétel tárgyát képezték.63 Polgárok és polgárjoggal nem rendelkezők egyaránt törekedtek szőlőbirtokossá válni. 1720-ban 336 szőlőtulajdonos 155 — 1600 négyszögöllel szá275/1771., 165/1771., 233/1774., 257/1776., 263/1782.; Szeged, számozott iratok. 4. doboz 717/ 1783., 19. doboz 21/1788., 24. doboz 185/1789.; Szeged, végrendeletek. 2. doboz 42/1796.; Néhány XIX. századi adat: Szeged, végrendeletek. 2. doboz 260/1804.: 600 Ft., 572/1812.: 1200 Ft., 691/1817.: 170 Ft., 731/1818.: 50 000 váltó cédula., 508/1821.: 800 Ft., 3. doboz 1572/1835.: 480 Ft.; A házhelyre Id. 1. doboz 206/1765., 6/1767., 3. doboz 657/1826., 3771/1826. 59 Juhász Antal: Adatok a szegedi tanyák kialauklásához. Ethnographia 1975. 2—3. sz. 277—278.; Kiss Ferenc—Tonelli Sándor dr.—Sz. Szigethy Vilmos (szerk.): Szeged. Magyar Városok Monográfiája. Bp. 1927. 148. 60 CsmL Szeged, végrendeletek. 1. doboz 278/1739., 66/1747., 183/1758. stb. 61 Reizner J.: i. m. III. 424—426.; Juhász A.: i. m. 280. 62 Reizner J.:i. m. III. 441.; ld. még: Szűts Mihály: Szeged mezőgazdasága. Szeged 1914. 64. 63 Reziner J.: i. m. III. 442. 105
