Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)
Szádéczky-Kardoss Samu: Két széljegyzet a Dél-Alföld korai történetéhez
kény sávjára azonban aligha korlátozódott az avar földön megtelepített bizánci hadifoglyok szállásterülete;25 így, ha a „szegedi táj” fogalmát tágan értelmezzük, ennek a története szempontjából is figyelemre méltó az, amit az anonim hagiografikus szerző' elmond nekünk. Forrásunk első és második fejezete (Miracula S. Demetrii II 1. 2.) szerint előbb egy Khatzón nevű vezér szláv csapatai vették a tenger és a szárazföld felől ostrom alá Thesszalonikét. A vállalkozás kudarca után, amelynek során Khatzón életét vesztette, a szlávok az avar kagánt nyerték meg szövetségesül; két (vagy három) év múltán így következett el az újabb támadás Szent Demeter városa ellen. Ám a 33 napi ostrom megint eredménytelen maradt: az avar fejedelem is dolgavégezetlen kényszerült visszavonulni a falak alól. Ennek az expedíciónak a történetébe ágyazva szól a szerző arról, hogy a Thesszaloniké (mint Illyricum praefectura székhelye) alá26 tartozó dunai és balkáni területek, Pannónia, Dákia, Dardania s más tartományok és városok, így Naissus (Nis) és Serdica (Szófia) lakatlanná váltak az avar— szláv inváziók következtében (197, 200 §). Azok a lakosok, akik az ellenség elől el tudtak menekülni, Thesszalonikében zsúfolódtak. A Khatzón-féle majd az azt követő avar hadmenet korszakát idézi fel Szent Demeter csodái második könyvének ötödik fejezete is (248 §) azzal a különbséggel, hogy itt az avar—szláv inváziótól elözönlött illyricumi területek lakói közül nem a kalandozók elől szerencsésen Thesszalonikébe menekültek, hanem a pusztító ellenség fogságába esettek sorsát állítja előtérbe. Különbség az is, hogy Illyricum mellett az Oriens praefecturához tartozó dioecesis Thraciarum s benne a császárváros közvetlen környéke is ott szerepel ama területek között, amelyeknek a lakóit hadifogolyként hurcolták el az avar kagán országába. Khatzón támadását, majd a reá következő avar hadivállalkozást Thesszaloniké ellen az újabb szakirodalom jelentéktelen kivétellel a 610-es évek dereka körűire datálja: P. Lemerle a 615 és 618 esztendőkre. Konstantinápoly környékéről és a dioecesis Thraciarum tartományaiból a forrás (Nicephorus Patriarcha, Breviárium p. 14 ed. C. de Boor) szavai szerint több mint negyedmillió (270 000) embert hurcoltak el az avarok akkor, amidőn Hérakleiánál meglepetésszerűen megtámadták a kagánnal folytatandó béketárgyalásra érkező Hérakleios császárt s utána sok provinciát bekalandoztak kezdve a császárváros környékén. Ezt az eseményt, amely bizánci hadifoglyok Avarországba telepítése szempontjából a legnagyobb jelentőséggel bírt (még ha a hagyományozott fogolyszámot esetleg felnagyítottnak tekintjük is), 617-re, 619-re vagy 623-ra szokták tenni.27 Szent Demeter csodáinak II 5 fejezete röviden elmondja, mi történt a hadifoglyokkal és leszármazottaikkal az elhurcolásukat követő hatvan esztendőben. A kagán letelepítette őket (délről Thesszaloniké felől nézve) Pannónia Sirmiensisen túl a Duna bal parti területekre.28 Ott avarokkal és bolgárokkal is keveredve új nemzedék 25 Jól látja ezt Lemerle (II 143), amikor a hadifogolyleszármazottak szálláshelyét a kaganá-. tusban töltött idejük végére vonatkozóan így adja meg: „ils sont assez loin au-delä du Danube.” 26 A Thesszalonikére vonatkozó im‘ aözf/v kfiejezésnek (MSD II 5, 197) a jelentése mintha csak félig-meddig tükröződne Lemerle (I 180) parafrázisában (contrées environnantes). 27 P. Speck, Zufälliges zum Bellum Avaricum des Georgios Pisides (Miscellanea Byzantina Monacensia 24.), München 1980, 24—26, 41—43, 82, 109—110; H. Dieten: Byzanz im 7. Jahrhundert, Berlin 1978, 97—98; L. Waldmüller, Die ersten Begegnungen der Slaven mit dem Christentum und den christlichen Völkern vom VI. bis VIII. Jahrhundert, Amsterdam 1976, 262—263; A. N. Stratos, Byzantium in the Seventh Century I.: 602—634, Amsterdam 1968, 361—362; N. Baynes, The Date of the Avar Surprise: Byzantinische Zeitschrift 21 (1912) 110—128. 28 Az éy.eídev görög szó ritkább prepozicionális használatában is (genitivusszal) s jóval gyakoribb adverbiális használatában is jelentheti azt, hogy „túl (felől)’ vagy ,túl(ról)’; lásd például Sophocles, Oedipus Coloneus 505 et Trachiniae 632. Lásd még Scriptor incertus de Leone Armenio p. 345 (Leonis Grammatici chronographia ex rec. I. Bekkerí, Bonnae 1842); Pseudo—Symeonis 9
