Tanulmányok Csongrád megye történetéből 6. (Szeged, 1982)

Szádéczky-Kardoss Samu: Két széljegyzet a Dél-Alföld korai történetéhez

nek adtak életet. A gyermekek azonban keresztény hitükön maradtak (MSD II 5,

285) s nem feledték, hogy a keletrómai birodalom igazi hazájuk. Sokan idők folyamán szolgából szabad emberré váltak29 s így a kagán külön népnek tekintette őket. Avar szokás szerint vezetőt állított a nép élére a bolgár Kuber személyében (MSD II 5,

286) . Ő kíséretében levő bizalmas híveitől megtudta, hogy a vezetésére bízott nép visszakívánkozik apái földjére, s elhatározta, hogy eleget tesz e kívánságnak.

Megindult azon az úton, amely Avarországon belüli szállásterületéről végülis Thesszaloniké vidékére vezette. Az avar kagán, mihelyt tudomást szerzett az elpártolásról, nyomába eredt a lázadóknak. Utolérte őket, ám öt-hat összecsapásban alulmaradt. Abbahagyta hát az üldözést s visszahúzódott észak felé országa belsejébe (MSD II 5, 287). Kuber pedig népével folytatta útját. Átkelt a Dunán (MSD II 5, 288) nyilvánvalóan a folyó bal oldaláról, ahová hatvanegynehány éve az avarok hadifoglyaikat letelepítették, a jobb partra, ahonnan a késő római utak egyikén vonulhatott Thesszalonikéhez.

A fentiek kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a Pannónia Secunda vagy Pannónia Sirmiensis provinciát határoló Száva—Dráva-torkolat közötti Duna-szakasztól északra, a Dél-Alföldön éltek mintegy hatvan évig az avarokkal és bolgárokkal is keveredő hadifoglyok és leszármazottaik. S az a körülmény, hogy az avar kagán a már útban levő lázadókat még a Dunához jutásuk előtt utoléri, arra vall, miszerint Kubernek a szállása népe javának lakóhelyével a nagy folyamtól némi távolságra terjedt ki, nem korlátozódott pusztán a part mentére. Persze, mint erre már utaltunk, azt nem tudjuk a szűkszavú forrásból kiolvasni, hogy pontosan meddig nyúlt észak felé Kuberék tartománya, elérte vagy legalább megközelítette-e (s ha igen, mennyire) Szeged vidékét.

A szóban forgó népességet a bizánci birodalomba való megtérése után hivatalosan a Szermészianoi elnevezéssel illették. P. Lemerle feltételezi, hogy ez a név annyit jelent, mint „sirmiumiak” (Sirmium városának gyakorta előforduló görög névformája volt Szermeion ~ Szermion). S úgy véli, az avar birodalmon belül is ez volt a hadifoglyok leszármazottaiból lett „nép” neve. így azonban magyarázatra szorul, hogy a hatvan éves időszak végén kétségtelenül a Duna bal oldalán élő lakosság miért a Duna jobb oldalán fekvő Sirmium városról illetve Sirmiensis provinciáról kapta a nevét. A francia bizantológia nagy öregje feltételezi, hogy a bizánci eredetű foglyokat először Sirmiensisben telepítették le az avarok. S aztán, amikor magának a kaganá- tusnak a központja északabbra helyeződött,30 nyertek a Dunától északra új lakóhelyet

chronographia 9 (Theophanes continuatus... ex rec. I. Bekkerí, Bonnae 1838, p. 615—617); vö. A. Grecu: Studii si cerectäri de istorie medie 1 (1950) 226. Ezt szem előtt tartva MSD II 5,284 szavait, amelyek a hadifoglyok avarországi letelepítéséről szólnak, csak úgy érthetjük, hogy (Thesszaloniké felől, tehát délről tekintve) Pannónia Sirmiensisen túl(l), azaz a Duna bal oldalán jelölte ki a kagán az elhurcolt birodalmi alattvalók lakóhelyét.

29 A Maurikiosz-féle Sztratégikon (XI 4, 4) 600 körül a szlávok szokásaként említi, hogy hadifoglyaiknak bizonyos idő múltán visszaadták a szabadságot. Lemerle (II 142) úgy véli, hogy ugyanez a szokás érvényesülhetett az avaroknál is. Itt azonban rá kell mutatnunk arra, hogy az avarokhoz hasonló életmódú hunoknál is megválthatta szabadságát az az egykori hadifogoly szolga, aki urainak a hadseregében helytállón (Priscus fr. 8: Excerpta de legationibus p. 135, 20—136, 10 ed. C. de Boor). Ilyen harcos (s így fegyveres) férfiakká vált hadifogoly ivadékoknak sikerülhetett megverni a kagáni sereget, amely szökésük megakadályozása céljából üldözőbe fogta őket (fegyvertelen parasztoktól és kézművesektől ez aligha telt volna ki).

30 Sirmium 582-es avar kézre kerülése után (584—585 táján) egy egykorú forrás (Iohannes Ephesinus, Hist. eccl. VI 45—49« Michael Syrus, Chron. II 21: vol. II p. 363 trad. J.-B. Cha- bot; cf. Theophyl. Sim., Hist. I 4, 1—8) tényleg úgy látszik beszélni Sirmiumról, mint amely a kagán székhelye. Ám ez a helyzet rövid ideig állhatott csak fenn, rövidebb ideig mint Lemerle véli. A Karoling évkönyvek (Ann. Einh. 796; Ann. regni Francorum 795, 796; cf. Ann. Nordhumbr.

10