Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Varsányi Péter István: Az 1848-as nemzetiségi mozgalmak ismeretlen dokumentumaiból

A kik egyébiránt nagy kegyességébe ajánlottak hódoló tisztelettel maradunk.

Kelt Sz. kir. Zombor városában 1848. évi April 1-én tartott görög n. e. szerbajkú község és egyetemes lakóság üléséből.

Nagyméltóságodnak legalázatosb szolgái Sz. Kir. Zombor városa g. n. e. községe

Athanatzkovits kapitány mint helyi községi elnök.

Szükségesnek tartjuk megemlíteni azt, hogy ez az utóbbi petíció nem mondható éppen „minimalistának”. A zombori szerb hitközség egy ponttal megtoldotta az újvidékiek kéréseit, azaz a pesti szerb határozat — a magyar kormány és közvélemény által joggal sérelmezett — 11. pontjával. (A pesti változat: „...jogunk legyen nemzetgyűlésünkből a nemzet minden kérelmét egyenesen őfelsége elé terjeszteni”.18 19) Ez, s a zomboriak 17. pontja tulajdonképpen a magyar kormány megkerülését jelentené. Az egyfázi kongresszusra vonatkozó kívánság viszont meghallgatásra talált. Az 1848: XX. te. 8. §-a az állam felügyelete mellett biztosítani kívánja a „görög nem egyesültek” vallási és iskolai jogait. E célból „...a magyar felelős minis- terium lehető legrövidebb idő alatt, minden esetre pedig a legközelebb tartandó országgyűlés előtt, egybehív ar.dja az összes felekezet által választandó egyházi gyülekezetei (Congressust)”. A kijelölt időpont: 1848. május 27.

A zombori szerbek — amint ezt a kiemelt szövegrész is bizonyítja — meg voltak győződve arról, hogy kéréseik nem teljesítése még az 1848 márciusa előtti állapotokhoz képest is visszalépést jelentene. Zombor szabad királyi város ugyanis azzal büszkélkedhetett (és büszkélkedett is!), hogy falai közt nem dúltak nemzetiségi viszályok, „...az itt élő felekezetbeli lakosck közt a testvéri szeretet, és baráti kapocs mindég a legnagyobb fokon uralkodott”. Ez a megállapítás valamivel később, 1848. május 22-én hangzott el egy választói ülésen Petar Konjovic városi képviselőtestületi tag beszédében. Érdekesek az érvei is: nem lehet elválasztó erő az, hogy a városban ki milyen nyelven (magyarul, németül vagy szerbül) „imádja istenünket”; ugyanakkor „...nyelvre nézve sem vagyunk idegenek egymástól”, hisz alig volt a választói gyűlés közönsége közt olyan, ki Konjovic szerb szavait ne értette volna. Következtetése: a hagyományos szeretetet és barátságot a „szabadság és egyenlőség új korszakában” is fenntartsák és erősítsék.20 Úgy ítéljük meg, hogy ezek a gondolatok összecsengenek az általunk közölt beadvány néhány kitételével.

1848 tavaszán, amikor a Délvidék három pontján (az úgynevezett „római sáncok” mögött, azaz Csurog, Káty és Goszpodince térségében; Periasz mellett és a szerémségi Katlócán) megalakultak a szerb felkelők táborai, valamint a szerb fejedelemségből beszivárgó fegyveresek részéről megindult a szervezkedés és agitáció,21 a zombori városi közgyűlés e hagyományok erejében bízva remélte a nemkívánatos hatások elhárítását, semlegesítését (idézet Csernovits —június 10-én kelt — felhívá18 A XVIII. századtól Magyarország déli részén a kikindai és a tiszai koronái terület kiváltságos helyzettel bírt. E kerületek lakosai nem élveztek egyéni nemességet, s kollektív nemességet sem. A feudális kor végéig bizonyos önkormányzati jogokkal rendelkeztek, de nem voltak kivéve a vármegyék joghatósága alól. Vö. Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Akadémiai Kiadó, Bp. 1976. 47. old.

19 Thim id. m. II. 33. old.

20 Istorijski Arhiv, Sombor. Fond magistrata 653. sz.

21 Vö. Vukovics Sebő királyi biztos levele Torontál megye törvényhatósági elnökének 1848. június 1-én. Arhiv Vojvodine, Torontalska zupanija 1848. 137. doboz 75. sz. (Sremski Karlovci) A versecieknek írt — hasonló tárgyú — levelét közli Thim id. m. II. 330. old.

96