Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Szántó Imre: Szeged 1848 nyarán

SZÁNTÓ IMRE SZEGED 1848 NYARÁN

1. A szerb nemzetiségi ellentétek éleződése

A pesti március 15-i forradalmat s annak vívmányait nemcsak a vidék magyar lakossága, hanem az ország határai között élő nemzetiségek nagy része is lelkesen köszöntötte. A márciusi törvények nagyszerű határozatai az ország minden lakosára vonatkoztak. A nemzetiségek körében élt a várakozás, hogy a „szabadság, egyenlőség, testvériség” polgári demokratikus jelszavai az ő számukra is meghozzák az elnyomatás megszűntetését és követeléseik teljesítését. Az országban uralkodó forradalmi hangulat magával ragadta a Magyarország déli részén élő szerbeket is.1

Bács-Bodrog, Temes és Torontál megyék szerb lakta központjaiban (Újvidéken, Pancsován, Zimonyban) a szerbek és magyarok gyűléseiken hitet tettek a szabadság, a polgári fejlődés mellett. Djordje Stratimirovic kulpini birtokos kiáltványában annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a forradalommal „a szabadság... a mi országunkban is felállította oltárait.”2

A márciusi visszhang azt az illúziót keltette a magyar nemességben, hogy az ország lakossága nyelvre való tekintet nélkül a forradalom oldalán sorakozik fel. A márciusi forradalom azonban a nemzetiségi kérdést érintetlenül hagyta. Ezért a pesti 12 pontot és a pozsonyi törvényeket nemzetiségi oldalról méltató hangok közé már a kezdet kezdetén belevegyültek olyan hangok is, amelyek a nemzetiségi kérdés rendezésének, a nemzeti egyenjogúsíttatás igényét fejezték ki. Megfogalmazódtak azok az igények, amelyekben politikai nemzetként való elismerésüket követelték. A szerbek pesti gyűlésükön már március 17—19-én a józsefnapi országos vásár alkalmából 12 pontba foglalták nemzeti követeléseiket, kiemelve, hogy egyáltalán nem kívánják lazítani „azon legszentebb kapcsolatot”, amely a magyarországi szerbeket „a közös magyar hazához fiúi szeretettel...köti.” Azt sem sérelmezik, ha a magyar

1 A nemzetiségi kérdés 1848—49-i alakulását átfogóan tárgyaló feldolgozások közül említendő: I. Tóth Zoltán: Kossuth és a nemzetiségi kérdés 1848—1849-ben. Emlékkönyv Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára. II. Bp. 1952. 248—341.; UŐ: A nemzetiségi kérdés Magyar- országon 1848—1849-ben. Magyarok és románok. Bp. 1966.; Arató Endre összefoglalása a Magyarország története című egyetemi tankönyv III. kötetében. Tankönyvkiadó, Bp. 1961.; Kovács Endre: A forradalom és a nemzetiségek. A negyvennyolcas forradalom kérdései. Bp. 1976.; UŐ: Szemben a történelemmel. A nemzetiségi kérdés a régi Magyarországon. Magvető Könyvkiadó, Bp. 1977.; Spira György: A nemzetiségi kérdés a negyvennyolcas forradalom Magyarországán. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1980.

2 Vukovics Sebő: Emlékiratai. Sajtó alá rendezte Bessenyei Ferenc. Bp. 1894. 104—105.; Thim József: Délmagyarország önvédelmi harca 1848—1849-ben. I. Zombor 1887. 4—5.; Uő: A magyarországi 1848—49-iki szerb fölkelés története. II. Bp. 1930. 36., 15. sz. jegyzet.; Vö. Glatz Ferenc: Történetíró és politika. Akadémiai Kiadó, Bp. 1980. 39—57. A szerb kérdés és Thim József.; Balázs József: A délvidéki hadműveletek 1848 nyarán és őszén. HK VII. évf. (1960) 2. sz. 24.; Arató Endre : Nemzetiségi mozgalmak 1848 tavaszán és nyarán. In: Magyarország története 1790—1849. Egyetemi tankönyv II. Tankönyvkiadó, Bp. 1961. 416—418.; Spira György: A testvérharc küszöbén. Sz 111. évf. (1977) 4. sz. 681.; Uő: Polgári forradalom (1848—1849). In: Magyar- ország története 6/1. 1848—1890. Akadémiai Kiadó, Bp. 1979. 152.

47