Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében

A Magyar Kender-, Len- és Jutaipari Rt. 1925-ben alakult a Juta- és Kenderipari Rt. újszegedi gyára és a Magyar Kender- és Lenipari Rt. pesterzsébeti jutagyára egyesülésével. Az újszegedi textilgyár budapesti központból irányítva igyekezett kihasználni az 1920-as évek második felének konjunkturális viszonyait. Új jaquard- gépek és revolvergépek beállításával finomabb minőségű szövetek gyártása került előtérbe. Új szövők tömeges kiképzésével és uradalmakkal kötött kendertermelési szerződésekkel a munkaerő- és nyersanyagutánpótlást biztosítani tudták. Ezen ígéretes fejlődési feltételek közepette jelentkezett az ipari válság 1929-ben értékesítési nehézségek formájában. A kamarai jelentés 1931-ben némi javulást jelez, amit az idézhetett elő, hogy a gyár új cikkeket (selyem és selyemszerű szövetek) állított be termelési programjába. Az 1933-as évet már nyereséggel zárta. Üzleti kimutatásai

1933-ban 28 450 pengő, 1934-ben 60 389 pengő nyereséget regisztráltak.19

Kedvezőtlenebb kép alakult ki az Angol—Magyar Jutafonó és Szövőgyár Rt. válság alatti helyzetéről, bár részletes adatok nem állnak rendelkezésünkre. A gyár korábban Hazai Textilipari Rt. néven működött, és a legjobban felszerelt jutagyárak közé tartozott, de állandó pénzügyi nehézségekkel küzdött. 1929-ben fizetésképtelenséget jelentett be. A gyár felszámolásának megakadályozása politikai kérdéssé vált, közel 400 főt fenyegetett az utcára kerülés 1929—1930 válságosra forduló telén. A főispán kérésére, és Klebelsberg Kunó közbenjárására, a pénzügyminiszter a gyár 72 000 pengő adótartozásából 40 000 pengőt elengedett. Ezután folyamatos üzemeléssel került át egy angol érdekeltség tulajdonába.20 Termelésének alakulásáról nincsenek adataink. Az értékesítési gondokat jelzi, hogy 1931-ben 50%-os forgalomcsökkenésről és 3 napos munkahétre való átállásról kapunk tudósítást.21 A belföldi értékesítés nehézségeivel függ össze, hogy éppen a válság éveiben élénkült meg export- tevékenysége. Míg 1929-ig csak közeli európai országok, 1931—1932-ben távolabbi, sőt tengeren túli országok piacain is megjelentek a gyár termékei. A válság évei alatt és után a távolabbi piacok szerepe országos viszonylatban is megnőtt.22

A szegedi jutagyárak példája is bizonyítja, hogy a tőkések a válság éveiben monopolszervezetek alakításával próbálták az árak és a piacok feletti uralmukat őrizni. A Kender-, Juta-és Textilipari Rt., a Magyar Kender- Len- és Jutaipari Rt. és az Angol—Magyar Jutafonó és Szövőgyár Rt. 1930-ban ún. bizományi szerződést kötött, melynek célja a szerződésen kívülálló szakmabeli gyárak és kereskedőcégek versenyből való kizárása volt.23

Jó minőségű, de drágábban előállított termékeket kínált, főleg hazai vevőknek a többi, kisebb szegedi textilüzem. A Varga Mihály Kenderkikészítő-, Kötélárugyár és Mechanikai Hálógyár cég raktárában már 1929-ben felhalmozódtak az eladhatatlan zsinegek és zsákkészletek. A környékbeli gazdák elszegényedése miatt e cikkek még olcsó áron is nehezen találtak vevőre.24 25 1929-től üzemszünetet tartott az Ariadne kötött- és szövöttáru gyár. 1931-ben sikertelen kísérlet történt ismételt beindítá19 Az Újszegedi Kender- és Lenszövő Vállalat 70 éves fejlődésének története (1888—1958) Összeállította: Kónya Sándor. Szeged, 1958.11—12. old., Hegyi András: Szeged gyáripara a Gömbös kormányzat idején 1932—1936. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. 1974—1975/1. 220. old.

20 Szeged főisp. ir. 1929 — 506. sz. KJ 1929. 44. old. SZUN, 1930. márc. 12. A pénzügyminiszter az adóhátralékok elengedésével segít a szegedi textiltelepen.

21 KJ 1931. 34—35. old.

22 Az exportrádiusz meghosszabbodásának összefüggéseiről lásd Incze i. m. 329—330. old.

23 Gáti Gy-né: Adalékok az Angol—Magyar Jutafonó történetéhez. Szeged, 1969. 12., 15. old. — Idézi Hegyi András: Szeged gyáripara ... 220. old.

21 KJ 1929. 41. old.

25 SZUN, 1931. jún. 28. Szünetel a szegedi Ariadne gyárüzem.

199