Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében
sára.25 A „Gábor” keleti szőnyeg- és textilszövődejó minőségű áruiból 1929-ben még sikerült exportálni, de az értékesítés egyre nehezebbnek bizonyult. Árcsökkentésre pedig, a külföldi vevő megtartása érdekében — eltérően a nagy gyáraktól — nem vállalkozhatott, hiszen már 1929-ben adóhátralék miatt eljárás indult a tulajdonos ellen.26 Néhány nagymúltú kisvállalkozást (Kirchenmayer János és Társa, Zwickl Ferencné cégeket), melyek kötöttárukat, férfi és női ruházati cikkeket gyártottak, csődbe juttatott az üzlettelenség. Ennek oka a helyi és környékbeli lakosság vásárlásainak visszaszorulásában keresendő. Összegzőén megállapíthatjuk, hogy a szegedi textilipar, bár a többi iparágnál könnyebben vészelte át a válság viharait, az országoshoz viszonyítva súlyosabb megrázkódtatásokat szenvedett. Ennek oka termékeinek jellegében és piaci helyzetében rejlett. A város iparában legnagyobb súlyt képviselő élelmezési ipar a textiliparnál jobban megsínylette a válságot. Ennek előzménye az ország iparában az első világháború utáni határok miatt jelentkező strukturális válság volt, amely elsődlegesen az élelmiszeripart sújtotta. A malomipar őrlőkapacitása kihasználatlan maradt, mivel Bácska, Bánát gabonatermelő területei a határon kívül estek. A húsfeldolgozó ipar a leszűkült területen is tudta valamelyest pótolni nyersanyagveszteségeit. Az élelmiszeripar modernebb ágazatai, a konzervgyártás, a tej-, tejtermék-, baromfifeldolgozás a válság küszöbén a tervezés, illetve a kísérletezés stádiumában voltak Szegeden. A háború utáni időszakban négy szalámigyár volt üzemben városunkban.27 Közülük csak a Pick-gyár lett úrrá a nyersanyagutánpótlás és a kedvezőtlen szállítási tarifák okozta nehézségeken, és a magyar szalámiiparban szinte versenytárs nélküli nagyüzemmé nőtte ki magát. A Pick-szalámigyártás fellendülése 1927-től figyelhető meg, amely elsősorban a belső fogyasztás kedvező alakulásával volt összefüggésben. 1928-ban az exportlehetőségek javultak, a sertéshús árának csökkenése pedig gazdaságosabb termelést tett lehetővé. A termelés mennyisége még 1929-ben is növekedett, de a kamarai jelentés a fogyasztóképesség csökkenését, az exportpiac rosszabbodó feltételeit regisztrálta.28 1930-ban több tényező kedvezőtlenül hatott a szalámiiparra. A sertésárak esése miatt a gazdáknak nem volt kifizetődő az ipari sertéstenyésztés, az ország erőltetett élősertéskivitele veszélyeztette a nyersanyag- ellátást, továbbá a sertéshús és a szalonna áresése csökkentette a szalámifogyasztást. A termelés visszaesése 1933-ban érte el a mélypontot.29 Az élelmiszeripar kiviteli gondjai 1931-ben súlyosbodtak. Ausztria csökkentette a beviteli kontingenst, Csehszlovákiával szerződésen kívüli állapot állt elő, az Olaszországba irányuló marhaexport leállt. Az állatárak esése és az állati termékek olcsóbbodása nem eredményezte a fogyasztás jelentősebb bővülését. A rossz kereseti viszonyok gátat szabtak a fizetőképes kereslet javulásának. Hiába csökkent a szalonna kilónkénti ára 2,20 pengőről 1,30 pengőre 1929-ben, a szegedi közvágóhídon eladatlan készletek halmozódtak fel. Míg 1928-ban 25—30 vagon szalonnát sóztak le az aratómunkások számára, 1930- ban 3—5 vagon is csak veszteséggel volt eladható.30 A vágóhídon levágott állatok 28 KJ 1929. 44. old., SZUN, 1931. okt. 25. Felmentették a Gábor szőnyegszövő üzem munkásnőit a hatósági közeg elleni erőszak vádja alól. (18 munkásnőre vonatkozott a felmentő ítélet, akik felháborodva az üzemben foglalás céljából megjelenő végrehajtók durvaságán, megverték azokat). 27 Szeged monográfia. 209. old. 28 KJ 1929. 34. old. 29 Mann Miklós—Sípos Péter: A szegedi szalámigyár száz éve. Szeged, 1970. 19—20. old. 30 Indoklásul a kamarai jelentés a következőket hozza fel: „... az a munkás, akinek azelőtt fő tápláléka szalonna volt, az elmúlt 1929. évben az olcsó gyümölccsel érte be...” KJ 1929. 37—38. old. — KJ. 1930. 34. old. 200
