Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)

Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében

senki sem volt tisztában azzal, hogy milyen mértékben használ vagy árt a boletta az országnak...”), igya kormánynak címzett tiltakozó felirat elküldésére nem került sor.89

Az 1930. július 16-án életbe lépő' boletta szegedi premierje sikertelennek bizonyult. A spekuláns gabonakereskedők kihasználták a szegedi gazdák tájékozatlanságát. A bolettát levonták a búza árából, így a régebbi — 17 pengős ár helyett 14 pengőt adtak érte mázsánként, erre ígérve „nagylelkűen” a 3 pengős bolettát.90 Egy héttel később „... a lelkiismeretlen ügynökök úgy csapják be a gazdákat, hogy a mázsánként járó 3 pengős gabonajegy helyett csak 30 fillérest nyomnak a gyanútlan és tájékozatlan tanyai magyar markába...”91

A boletta adófizetésre történő kipróbálása sem járt mindig sikerrel, ugyanis régebbi bírságok fedezésére is bevonhatták.92 A Szegeden 1930-ban befolyt 5 965 059 pengő adónak csak kis százalékát, 98 416 pengőt fizettek bolettával.93 Rendkívül megnövelte a városi elöljárósági hivatal munkáját a boletta törvénynek az a rendelkezése, amely a részesgabona bonyolult adatszolgáltatással járó igazolását írta elő.94

A boletta-visszaélések sorába illik a megyéspüspök pásztorlevelének az a figyelmeztetése, hogy a papság a haszonbérleti szerződéseknél tisztázza a boletta kérdését is: „... leghelyesebb, ha kikötik, hogy a fizetendő búza- és rozs-haszonbéreken kívül, a boletta is a haszonbérbeadót illeti meg...”95 Ily módon a boletta-törvény a kizsákmányolás újabb, burkolt lehetőségét teremtette meg a nagy földbirtokkal rendelkező egyház számára.

A szegedi mezőgazdaságot a 20-as években extenzív gazdálkodás, az időjárási és talajviszonyok által nagyban befolyásolt egyoldalú szemtermelés, kiegészítő ágazatként űzött hanyatló állattenyésztés, technikai elmaradottság; országos jelentőségű paprikatermesztés és a gyümölcstermelés fellendítésére irányuló nagy tervek jellemezték.

A városi birtokpolitika eredői a krónikus válsággal küszködő magyar mezőgazdaság ellentmondásaiban gyökereztek, amelyeket az 1929—1933-as gazdasági válság éles megvilágításba helyezett. A válság hatásainak fékezésére, a válságból való kijutás lehetőségeinek megteremtésére a szegedvidéki mezőgazdaság is képtelennek bizonyult, és oly nagy megrázkódtatásokat szenvedett, hogy a válság elmúltával hosz- szantartó depressziót követően tudott csak a válság előtti szintre felvergődni.96

89 SZUN, 1930. jún. 22., jún. 29., júl. 1., júl. 8.

90 SZUN, 1930. júl. 17. Veszedelmes bolettaszélhámosság ütötte fel a fejét a szegedi piacon: „A roppant komplikált gazdasegítő ötlet nyomán született bolettarendeletet a gazdák még nem értek rá áttanulmányozni, és így könnyen félrevezethetek...”

91 SZUN, 1930. júl. 22.

92 SZUN, 1930. júl. 20. Egy felsővárosi gazda szombaton fizetett először az adóhivatalnak bolettával.

93 SZUN, 1931. jan. 10. 200 000 pengővel több 1930-ban az adóhátralék Szegeden mint 1929- ben volt.

94 SZUN, 1939. júl. 26. Háromezer szegedi aratómunkás várja, hogy mikor kapja meg az elöljáróságtól a boletta igazolványt.

95 SZUN, 1931. jan. 10. Megjelent a megyéspüspök VIII. sz. pásztorlevele.

96 A válságból való kilábalás időszakára vonatkozóan lásd Hegyi András: Szeged mezőgazdasága és parasztságának helyzete a Gömbös-kormány időszakában (1932—1936). AH Tom. XLV. Szeged, 1973.

194