Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében
4. A válság jelentkezése a szegedi iparban és kereskedelemben Az ipari válság mélységét mindenekelőtt az a körülmény határozta meg, hogy krónikus agrárválság talaján bontakozott ki. A szegedi ipar válság alatti helyzetének megítélésénél is ezt a körülményt kell hangsúlyoznunk. A szegedi gazdaság agráripari jellegéből adódóan korán jelentkezett, és éles megvilágításba került a mező- gazdasági népesség megroppant vásárlóereje következtében csökkenő kereslet, és a bővítés irányzatát mutató ipari termelés közötti ellentmondás. A válság iparra gyakorolt hatásának mérlegelését két szempont szerint végezzük el. Egyrészt szükséges bemutatnunk, hogy milyen arányú ipari fejlődés ívét törte meg a válság Szegeden, másrészt vizsgálat alá kell vennünk az egyes iparágakat, amelyeknek helyzete a válság éveiben különbözőképpen alakult. A szegedi ipari struktúra fő jellemzőit, továbbá a kis- és nagyüzemek egymáshoz viszonyított arányát már vázlatosan ismertettük. Plasztikusabb kép bontakozik ki, ha az ipari keresők iparáganként megoszlását vesszük figyelembe, mégpedig az 1920-as és 1930-as adatokat összevetve.1 Legszembetűnőbb a ruházati ipar keresőinek a többi iparághoz viszonyított nagy számaránya. Az élelmezési ipar ennek kb. felét teszi ki. Valamivel kevesebb a fonó-, szövőiparban és az építőiparban foglalkoztatottak száma. A felsoroltak azonban egyenként is meghaladják az egyértelműen nehézipari ágazatnak tekinthető vas- és fémipar, továbbá gépgyártás keresőinek számarányát. E rendelkezésünkre álló adatokból messzemenő következtetést nem vonhatunk le, azt azonban megállapíthatjuk, hogy a hagyományos ipari struktúra a 20-as években alig változott. A gépgyártás, a vas- és fémipar, továbbá a korábban vezető könnyűipari ágazat, az összeszűkült területre túlméretezett élelmiszeripar visszaesését figyelhetjük meg az országos összképpel egyezően. Az élelmiszeripar mellett vezető könnyűipari ágazat, a textilipar mérsékeltebb fejlődést mutatott a 20-as években Szegeden, mint országos viszonylatban. Míg országosan a textilipari munkáslétszám megháromszorozódott a 20-as években, Szegeden a textiliparban foglalkoztatottak száma néhány százalékos emelkedést mutatott. E mérsékeltebb fejlődést azonban az a tény is indokolja, hogy a szegedi ipari struktúrában a textilipar már a háború előtti időszakban megközelítette az élelmiszeripar arányát. Országos viszonylatban alacsonyabb szintről indulva, csak a 20-as évek végére vált az élelmiszeripar utáni legerősebb iparággá.2 A két nagy kenderipari vállalat nyersanyagtermő területeinek 90%-át vesztette el a határrendezés következtében, és csak a 20-as évek második felére tudott úrrá lenni a nyersanyagbeszerzési gondokon. Erősen exportra orientált termelésük miatt a belső vámvédelem előnyeit sem élvezhették úgy, mint a textilipar egyéb ágazatai. A hagyományos piacok egy részének elvesztése miatt termékelhelyezési nehézségekkel is küszködtek. Megemlítendő azonban, hogy a 20-as évek második felében végrehajtott rekonstrukciók gyorsabb fejlődés lehetőségét teremtették meg.3 Az iparban végbemenő tőkés fejlődés jellemzésére szolgálnak az ipari vállalatok számarányának 1920-as és 1930-as alakulását tükröző adataink.4 Legszembetűnőbb a segédnélküli, tehát a kisműhelyek számának visszaesése, továbbá a gyárszerű vállalatok segédszemélyzetének gyarapodása. Ezen adatok a tőkekoncentráció lassú előrehaladásának bizonyítékai, de lényegében azt tükrözik, hogy a szegedi ipart a 1 Lásd a XIII. sz. táblázatot. 2 Berend T. Iván—Ránki György: i. m. 361. old. 364. old., továbbá a XVI. sz. táblázat. 3 Szeged monográfia. 210. old.; Szabolcsi Gábor: A Szegedi Kenderfonógyár 75. éve. Szeged, 1958. 26—27. old.; Az Újszegedi Kender- és Lenszövő Vállalat 70 éves fejlődésének története (1888—■ 1958) Összeállította: Kónya Sándor Szeged, 1958. 11. old. 4 Lásd a XIV. sz. táblázatot. 13* 195
