Tanulmányok Csongrád megye történetéből 5. (Szeged, 1981)
Földváriné Kocsis Luca: Az 1929–1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében
A legnagyobb mértékű termelésvisszaesés a termelőeszközöket előállító iparágakban, a vas- és fémipar, gépgyártás, építőanyagipar, faipar területén volt tapasztalható. Ezek együttes termelése 1932-ben az 1929. évinek felére esett vissza. Az ipar e döntő ágai a beruházási tevékenység szünetelése, az építkezések leállása, a közlekedés és a mezőgazdaság beszerzéseinek csökkenése miatt szinte megbénultak. A súlyos és elnyúló nehézipari válságban szerepet játszott az a körülmény, hogy a gyáriparon belül ez az iparág volt a legteljesebben monopolizált terület. A monopóliumok ár- szabályozó szerepe következtében a nehézipari árak csupán 3—4%-os csökkenést mutattak, míg az ipari árak átlag 25%-kal estek. Az élelmezési és az egyéb fogyasztási cikkeket gyártó iparágak is közvetlenül megszenvedték a fizetőképes kereslet csökkenését. A tömegek amúgy is alacsony élet- színvonaluk következtében a válság kibontakozásával — bércsökkenések, elbocsátások, keresetnélküliség — még a legszükségesebb ruhadarabok beszerzéséről, sőt az élelmiszerek egy részéről is le kellett, hogy mondjanak. így az élelmezési és egyéb fogyasztási szükségletek kielégítésére szolgáló iparágakban is számottevő, kb. 23%-os termeléscsökkenés mutatkozott. A könnyűipari ágazatok (textil-, bőr-, papíripar) alig érezték a válság hatását. Ezek, különösen a textilipar, már a 20-as évek közepétől vámvédelemben részesültek. A válság éveiben erősödő állami beavatkozás, behozatali korlátozások révén privilégi- zált helyzetet élveztek a belső piacon, amelynek szűkülését a külföldi áruk kiszorításával ellensúlyozták. Termelésük még 1930-ban is meghaladta az 1929. évi szintet. 1931—32-ben tapasztalható ugyan 2—4%-os visszaesés, de már 1933-ban több mint 10%-kal meghaladta teljesítményük a válság évének termelési mutatóit. A gyáripari termelést összességében vizsgálva a visszaesés 1932-ben érte el a mélypontját, 24%-kal maradva el az 1929-es csúcspontot jelentő termelési színvonal mögött. Az ipari válság hosszas elhúzódására utal, hogy míg a többi országban általában 1933-ban kezdődött a javulás, addig Magyarországon ekkor még további áresések voltak. A termelés szintje csak 1936-ban érte el, ill. haladta túl 3%-kal az 1929-es szintet. A könnyűipar egyes ágazatainak kifejlődése javította ugyan az ipari szerkezet korábbi aránytalanságát, ez azonban kevéssé változtatott a magyar ipar elmaradottságán, és alig tette lehetővé a válság hatásainak tompítását.14 2. Szeged helye, szerepe az ellenforradalmi Magyarországon az 1920-as években. Gazdasági és társadalmi struktúrájának jellemző vonásai Szeged vonzási körzetét, amely a közigazgatási határain mindig túlterjedt, a trianoni határmegállapítás mindenekelőtt gazdasági szempontból zsugorította. Bácska, Bánát mezőgazdasági nyersanyagtermelő területeinek elvesztésével Szeged fő iparágát, az élelmiszeripart (malom- és húsipar) érzékeny veszteség érte. A határvárossá lett Szeged megőrizte, illetve ide menekítette a több megyényi hatáskörrel működő ipari és kereskedelmi hivatalokat, államhatalmi és államigazgatási szerveket, továbbá kulturális intézményeket. 1920-tól a kolozsvári egyetem Szegedre telepítése növelte a város kulturális jelentőségét. A Csanádi püspök Szegedre költözése után (1923-tól) a római katolikus egyházi szervezet keretébe püspöki helynökség székhelyeként illeszkedett be.1 14 Uo. 230—233. old., továbbá Incze i. m. 198—199. old. 1 A katolikus egyház a trianoni határmegállapítás következtében csonkán maradt püspökségeket, számszerint ötöt, köztük a Csanádi püspökséget is, püspöki helynökségként vonta be szervezetébe, ezzel is kifejezve igényét és hangoztatva jogfolytonosságát az elcsatolt területekre vonatkozóan. 174
